szatmári akácméz, beregi akácméz
mezőföldi akácméz, bakonyi akácméz, nógrádi akácméz stb., öko akácméz: az ökotermelésre vonatkozó rendeletnek megfelelően gyűjtött és a Biokultúra Egyesület által ellenőrzött, tanúsított akácméz, lépes méz
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye északi része, Nyírség
méz
a nyírségi akácméz különlegesen tiszta fajtaméz. Az akácerdők bokor- és gyepszintjében az akác egyéb növényekkel fennálló kölcsönhatása miatt alig van aljnövényzet. Ehhez az akácerdőkre jellemző sajátossághoz társul a régióban, hogy a virágzáskor az akácerdők közelében nincs más elvonó, nektártermelő növény sem. A nyírségi akácméz jellegzetes aromaanyagainak kialakulását a térség jellemző talajtípusai (zömében karbonátos, illetve gyengén humuszos öntéstalaj, erdőtalaj) is befolyásolják, melynek hatására a nyírségi akácméz savtartalma az akácfajtaméz átlagánál kisebb. Ez a tulajdonsága kedvezően hat a termék kedveltségére.
A nyírségi akácméz kristálytiszta, színe egészen enyhén sárga. (Egyes évjáratokban zöldes árnyalatú is lehet.) Állománya sűrűn folyó. A gyümölcs és szőlőcukor aránya legalább 1,5:1, aminek következménye a lassú (négy éven túli) kikristályosodás. A méz illata enyhe, az akácvirágra emlékeztető, íze édes, az akácra jellemző, kellemes íz.
A nyírségi akácméz savtartalommal összefüggő kémhatását 4,5-5,0 pH-érték jellemzi, a Magyarországon máshol termett méz pH-ja 4-4,5 közötti. A nyírségi akácméz szacharóztartalma 5-7%25 közötti.
A mezőföldi akácméz - magyarázhatóan az alföldi flóravidék mezőföldi flórajárásához tartozással, valamint az éghajlati és talajadottságokkal - nagy akácpollen-tartalmú (10-20%25 között) és kis szacharóztartalmú (mintegy 1,5%).
A bakonyi akácméz - az éghajlati és talajadottságok következtében - viszonylag nagy (9-10%25 közötti) szacharóztartalmú, akácpollenben viszonylag gazdag (10-20%25 között vagy e felett).
A lépes méz frissen kiépített, először használatba kerülő (szűz) lépekbe gyűjtött méz, viaszfedéllel lezárva. Az érett, mézes lépdarabok akácmézzel feltöltve, üvegben kerülnek forgalomba.
Hasonlóan Európa más területeihez, a XIX. század végéig, a nagyüzemi répacukorgyártás kezdetéig és a répacukornak a polgárosodással való elterjedéséig a méz volt a legfontosabb édesítőanyag. A magyarság a méhészet ismeretével érkezett a Kárpát-medencébe, ám az itteni méhtartás már a táj növényföldrajzi adottságaihoz igazodott. Ebben legfontosabb változást az akác (Robina pseudoacacia L.) meghonosítása jelentette: az 1720-as évektől gyors ütemben elterjedő fafaj a táj átalakításának, a vízrendezések után a fa nélküli homokterületek megkötésének fontos segítője lett.
Az Alföld fásítási programjának keretében (1865-1895 között, majd 1920 után) lett az akác a homokos Nyírség legkedveltebb fája.
A kiterjedt akácosok (az akác a XX. század végére a magyarországi erdőterületeknek kb. 15%25-átteszi ki, ezen belül Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye a 250 ezer hektárnyi magyarországi akácállománynak szintén mintegy 15%25-átadja) kitűnő feltételeket teremtettek a méhészet számára. Az akác fajtaméze a méztermelés és -kereskedelem meghatározójává vált. Ez adja a méztermelésünk 70-90%25-át. A nyírségi méhészkedés a XX. század első évtizedeiben nyerte el mai jellegét, arculatát.
A Nyírség sajátos táji adottságai, a tagolt felszín, a homokhátak és -teknők váltakozása lehetővé teszik, hogy az akácvirágzást a méhészek a tájon belül kövessék, és - szemben Magyarország más vidékeivel - nem kell más tájakra vándorolniuk. Ennek megfelelően tájjellegű akácmézet állítanak elő.
A Nyírségben főleg nyersen, csemegeként fogyasztják a mézet, de gyakran sütemények és tészták édesítésére is használják. Kisebb mértékben, főleg a "hulladékmézből" mézes pálinkát készítenek.
A mézek közül az akácméz országosan a legismertebb és a legkedveltebb. Rendszeresen elsősorban az egészségesen táplálkozni kívánók szűk, de fokozatosan bővülő csoportja fogyasztja (tea, müzli édesítése, sütemények készítése stb.). Meghűléses betegségek esetén a lakosság szélesebb köre fogyaszt akácmézet jó fertőtlenítő és köhögéscsillapító hatása miatt.
Méz az élelmiszerüzleteken kívül a piacokon őstermelőktől, valamint a reformtáplálkozásra, öko élelmiszerek forgalmazására szakosodott boltokban kapható. A magyar akácméz mintegy 75-80%25-a exportra kerül.
A nyírségi erdőterület 78 100 hektárjából 36 300 (46,5%25) az akácos. Jelenleg előnyös a korösszetétel - az állomány többsége 10-40 éves fából áll.
A Nyírségben kizárólag az akác ad kiadósan nektárt, és ez meglehetősen korán virágzik, ezért a helyi méhészek másoknál is nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a méhcsaládok az áttelelést követően minél gyorsabban felerősödjenek. Erre legalkalmasabb az Apis mellifera (mézelő méh) carnica változata. A méhészek kaptártípussal is alkalmazkodnak a nagy nektártömeg gyors befogadásához: az ún. NB 24-es fekvő kaptár biztonságosan szállítható, és nagy kerete elegendő helyet biztosít a nektár raktározásához.
A nyírségi akác a hazai szakterminológia szerint, ún. második akác.2 Ezzel összefüggésben a virágok lassabban fejlődnek ki és tovább virítanak, átlagosan 9 napig. Az itteni akácerdők képesek 10 méhcsaládot eltartani hektáronként, ezért a nyírségi méhészek egymáshoz aránylag közel, kisebb csoportokban telepednek le.
Az akác a Nyírségben állományalkotó és gyorsan variálódó fajjá vált. Ezeknek a spontán, fajon belüli változatoknak az állományai a virágzás kezdetének és tartamának, valamint a nektárhozam mennyiségének a tekintetében mutatnak eltérést. Ezeket az apró különbségeket, valamint a domborzati eredetű eltéréseket a gyakorló méhészek már ismerik, nyilvántartják, és viszonylag kis területen vándorolva maximálisan kihasználják az egyetlen nagy nektárforrást. A nyírségi méhészek a többi akáclegelőtől való távolságuk miatt nem vándorolnak más régiók akácaira, így a fajtaazonosságon kívül a régióból való származás is biztosított.
A mezőföldi akácméz (6820 hektár akácos):
a Mezőföldön az akác a második akác elején, viszonylag korán virágzik. Az itteni méhészeknek az erre való felkészülés érdekében a méhcsaládoknál népességnövelő és felerősítő eljárásokat kell alkalmazniuk, hogy a meglehetősen szélsőséges időjárás ellenére az akácvirágzásra erős, termelőképes családok álljanak rendelkezésükre.
A bakonyi akácméz (15 777 hektár akácos): a Bakonyba általában ugyanazok a méhészek járnak gyűjteni, mint a Mezőföldre (ezt az egymást követő virágzás és a viszonylagos földrajzi közelség teszi lehetővé). Az új helyre vonulást megelőzően a méhészek általában pergetnek, így biztosított a mezőföldi és a bakonyi akác elkülönítése. A bakonyi akácnál a hegyek közötti csapadékosabb időjárás, párásabb levegő miatt a pergetés időpontjának megválasztására kell ügyelni, a méz víztartalmának a szabványban előírtak szerinti betartása érdekében.
A Nyírségben sokan foglalkoznak méhészkedéssel. Az akácerdők területét ismerve és az egy hektárról hordható akácméz mennyiségét becsülve mintegy 8640 tonna akácméz gyűjthető a tájból, de ez a mennyiség természetesen az évjárat függvényében ingadozik. A nyírségi méhészek elsősorban felvásárló cégekkel állnak kapcsolatban, továbbá őstermelőként a megye, illetve a nagyvárosok piacaira járnak, de ismeretségeiken keresztül közvetlen értékesítéssel is próbálkoznak. A más, hagyományos régiós termékek előállításával és értékesítésével foglalkozó Hungaroteam Kft. 8-10 (néha több) méhésztől veszi át a minőségileg ellenőrzött ökomézet, és kiszerelve külföldön, főleg Németországban (Münchenben és Frankfurtban) értékesíti.
Újabban a KING'S APIS cég mintegy 300 méhészt integrál. A cég négy évre termeltetési és értékesítési szerződést köt a méhészekkel, akik csak nyírségiek lehetnek. Az integrátor 300 és 900 g-os palackokban kb. 300 tonna mennyiségben, elsősorban külföldön hoz forgalomba helyi akácmézet.
A Közép-Dunántúlon a mezőföldi és a bakonyi akác gyűjtésével összesen mintegy 1170 méhész foglalkozik, akik 65 ezer méhcsaládot tartanak, és a helyi méhész szervezetektől kapott adatok alapján tíz év átlagában mintegy 1360 tonna (910 t bakonyi és 450 t mezőföldi) akácmézet termelnek, gyűjtenek.
A méhészek minden régióban tagjai az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnek, amely kistérségi alapszervezetek működtetésén keresztül biztosítja számukra a méhészkedéshez szükséges információt, továbbképzést és érdekvédelmet.
