MEZŐFÖLDI NAPRAFORGÓ VIRÁGMÉZ
egységes nagytájanként elkülöníthetők a napraforgómézek
Fejér megye, Mezőföld
méz
a Mezőföld középkötött, mélyrétegű, kiváló minőségű talaján (csernozjom) termesztett napraforgó jó mézelő, lényegesen nagyobb a mézhozama és jobb a méz minősége, mint országosan.
A mezőföldi napraforgóméz színe az aranysárgától a narancssárgáig terjed. Illata a napraforgó virágára emlékeztető, közepesen intenzív. Íze a napraforgó termésének ízéhez hasonlítható, aromás, ízletes. Frissen szirupszerű, sűrűn folyó állományú, de közepesen gyorsan kristályosodik. Tároláskor két fázisra válik: felül folyékony, olajszerű és -színű, alul viszont vajszínű és kristályos.
A mezőföldi napraforgóméz legfontosabb kémiai jellemzői: fruktóz (gyümölcscukor) és glükóz (szőlőcukor) aránya 1:1, szacharóztartalma nem haladja meg az 5-7%25-ot, pollen-aránya átlagosan 35-40%25, savas kémhatású, pH-értéke 4,5-3,6 közötti.
A méhek a mézet a napraforgó (Helianthus annuus, Compositae) fészkes virágzatából gyűjtött nektárból készítik.
A napraforgó csak a XVII. században jelent meg Magyarországon. Az Észak-Amerikából származó növény Spanyolországon keresztül jutott Közép-Európába, így hazánkba is. Először 1651-ben Heindel Ferdinánd ügyvéd pozsonyi kertjében jelenik meg dísznövényként. A kert növényeinek katalógusában mint Flos solis major szerepel. E ritka és különleges növény hamarosan ott díszlik Lippay hercegérsek pozsonyi kertjében is. Lippai János 1664-ben megjelent Posoni kert című munkájában "solsequium, naputánjáró virág" néven ismerteti.
Vannai István 1779-ből származó kéziratos méhészkönyvében így ír a növényről: "A Tányér bélű vagy nap után járó virág a melly bővséges mézet és virág port terem a méheknek." (Bathó, 1988. 111.) Veszelszki Antal 1798-ban megjelent A növénypalánták országából való erdei és mezei gyűjtemény című munkájában pedig már így ír a napraforgóról: "Már oly közönséges, hogy leírásával nem is szükséges a tollat koptatni, a nagy kerek tányérsárga virágai, széles gömbölyeg levelei is igen ismeretesek. A magvai a gyermekeknek s madaraknak kedves eledelek, tán olajat is lehetne a magvaiból ütni, mivel édesek." (Rapaics, 1932. 270.)
A második világháború alatt a zsírhiány miatt nagyobb területen termesztették. Ebből az időből származik tréfás neve: egylábú disznó. Az 1970-es évektől egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Akkoriban a rovarmegporzás körülményei még nem voltak eléggé ismertek, tehát a mezőgazdasági szakemberek sem tudták, hogy a napraforgó megporzásában milyen nagy szerepet játszanak a pollenvektorok, közülük is elsősorban a méhek.
A napraforgóméz fő felhasználója az élelmiszeripar, de a piacokon és a termelőktől közvetlenül is beszerezhető. Jelentős mennyiséget exportálnak. Szilárd, illetve krémszerű állománya és az ebből fakadó jó kezelhetősége miatt az élelmiszeriparban a további feldolgozáshoz előszeretettel használják, például mézes sütemények készítéséhez.
A Mezőföld a kedvező éghajlati és talajadottságokra visszavezethetően hagyományos napraforgótermő vidék is.
A napraforgó virágai idegen megporzásra berendezkedett szerkezetűek. A rovaroktól elzárt virágzatokban (tányér) a virágok 20-30%25-a, a szabadon hagyottaknál 70-90%25-a termékenyül meg. Az eredményes napraforgó-termelés tehát nem nélkülözheti a méhes megporzást. Fontos megfigyelés továbbá, hogy a méhes megporzás nemcsak a megtermékenyülésre van hatással, hanem az ezermagtömeg növekedésére, a héj arányának a csökkenésére és az olajtartalom növekedésére is.
A nektártermelés intenzitása és az előállított cukor mennyisége fajtánként és hibridenként, valamint az időjárástól függően változik. A tapasztalatok szerint ezek az értékek a Mezőföldön igen kedvezően alakulnak, ahol a méhészek a hibridekkel (Aréna, Sonrisa, Florakisz, Blumix) jobb eredményt érnek el, mint a fajtákkal.
A genetikai tulajdonságokon túl, a tapasztalatok szerint, a napraforgó akkor mézel jól, ha nyíláskor (július, augusztus) az átlagos hőmérséklet 22-24 °C között van, a levegő elegendő nedvességet (50-80%25) tartalmaz, és a talaj vízkészlete is megfelelő. Ezek a feltételek a Mezőföldön többnyire teljesülnek.
A méhek beporzásban játszott szerepének tisztázása óta, kb. az 1970-es évektől szoros kapcsolat alakult ki a napraforgó-termelők és a helyi méhészek között, ez mindkét félnek kölcsönösen előnyös.
A minőségi méztermelés alapja a mézszüret időpontjának a helyes meghatározása. Ez akkor következik be, amikor a lépek sejtjeinek legalább negyede, harmada viaszkupakkal lefedett. Enyhe rázásra a sejtből nem csöpög a méz. A lépekről a méheket el kell távolítani. Ennek legtökéletesebb, legkíméletesebb módja a rakodó kaptáraknál használatos méhszöktető.
A pergetőből kikerülő mézet azonnal megszűrik. A pörgetés után 5-6 nap múlva a mézbe került levegőt (hab) és a finomszemcsés tisztátalanságokat a méhészek lemerik.
A napraforgóméz már néhány hónapos állás után két fázisra válik, a felső, folyékony rész könnyen megerjed, míg az alsóban nagy szemű, kemény kristályok keletkeznek. Ezeket az előnytelen tulajdonságokat krémméz készítésével meg lehet változtatni. A krémméz előállítása nem igényel drága felszerelést, viszont nagymértékben javítja a méz érzékszervi élvezhetőségét, könnyebbé teszi a vele való bánásmódokat, ugyanakkor az összetevők arányának megváltoztatása nélkül biztosítja a hosszabb tárolhatóságot. A krémmézet hőkezelés nélkül, mechanikai ráhatással állítják elő: erős keveréssel összetörik a nagyobb kristályokat, és az anyagot homogenizálják.
A Mezőföld napraforgó vetésterülete 1995 és 2000 között átlagosan 30 ezer hektár volt. Ez a nagyságrend várhatóan hosszabb távon megmarad. A napraforgóméz hozamát és annak kiegyenlítettségét az elmúlt évtizedben köztermesztésre került új napraforgó hibridek - jobb nektártermelő képességük révén - javítják. Figyelembe véve, hogy erre az ültetvényre a Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyéből való 810 méhész 50 ezer méhcsaláddal települ, továbbá hogy a Mezőföldön tíz év átlagában 20 kg/család a pergethető méz, a Mezőföldön összesen mintegy 1000 tonna napraforgómézet termel(het)nek.
A termelők a mézet elsősorban hordós mézként a felvásárlóknak értékesítik, kisebb részét termelői mézként, üveges kiszerelésben viszik a piacra. A megtermelt méz legfőbb értékesítési időszaka az ősz.
