SZALONCUKOR
szalonczukedli, Salonzukerl (századforduló körüli nevek), szalon, szaloncukorka (ma használatos elnevezések); a felhasznált korpusz szerinti jelzővel: zselés szalon, vajkaramellás szalon, marcipános szalon stb. Fantázianevek: Nosztalgia szalon, Milka szalon stb.
kandírozott szaloncukor, mártott szaloncukor
Pest megye, Budapest
karácsonyi édesség
Csomagolása és a karácsonyi ünnepkörhöz való kapcsolódása miatt minden más édességtől eltérő, különleges. A szalonszemeket két végén rojtozott selyempapírba és színes fóliába csomagolják, így a termék masnira emlékeztető külsejű. Magyar különlegesség, más országokban nem készítik.
A szaloncukor megközelítőleg 10 g tömegű, csokoládéval vagy bevonómasszával mártott, illetve a korábbi időszakokban kandírozott édesség. A bevonat lehet sima vagy hullámos felületű. A korpusz többnyire ovális vagy téglalap alakú, mérete kb. 20-30 mm. A felhasznált anyagokra, az ízesítésre jellemző színű, könnyen átharapható állományú, a mártott szaloncukor bevonata könnyen olvadó, sima. Íze, illata a felhasznált ízesítő- és dúsítóanyagokra jellemző.
Csomagolása újabban a hagyományos rojtos papír és színes alufólia kétrétegű csomagoláson kívül fémgőzölt fóliába, pillangós zárással történik. Divatba jöttek a mintás fóliák (angyalka, csengő, gyertya stb.). A fólia színével gyakran a korpuszra utalnak (pl. a kókusz általában kék alufóliás), a Mikulás ajándékcsomagba kerülő termékeket hagyományosan piros fóliába csomagolják.
Különböző tömegben (leggyakoribb a 400, illetve az 500 g) kartondobozba, műanyag zacskóba, díszdobozba csomagolják.
Báró Podmaniczky Frigyes szerint a karácsonyfa-állítás szokását édesanyja hozta hozzánk német földről. Az elsőt 1828-ban állította fel, aminek hamar híre szaladt, és az ismerősök utánozni kezdték. A pest-budai német polgárok körében gyorsan elterjedt a karácsonyfa állításának szokása. A termék elnevezése onnan származik, hogy a karácsonyfát, amelyet díszítenek vele, először a főúri és nagypolgári szalonokban állították fel. A fát kezdetben gyümölcsökkel, mézesbábokkal és süteményekkel díszítették. A szaloncukor készítése a XIX. század második felében kezdődött, és a századforduló idejére teljesedett ki. Jókai Mór családjában az 1870-es évektől kezdve díszítettek szaloncukorral, vagy ahogy ő mondta: "szalonczukedlivel". A XIX. század végéről ismeretes a "Salonzukerl" elnevezés is. (Először egyszerű cukorkákat és csokoládéból készített golyócskákat burkoltak selyempapírba.)
A szaloncukor-készítés a cukrászok foglalatossága volt. A pestiek jártak az élen. Mikéntjéről először Dobos C. József 1881-ben kiadott szakácskönyvében olvashatunk. Hegyesi József 10 évvel később megjelent A legújabb házi-czukrászat kézikönyve 17-féle receptet tartalmaz: "szalon-creme bonbonok, szalon-maras-quin czukorkák, szalon csokoládé czukorkák, szalon-pisztácz cukorka, szalon-narancs czu-korkák" stb. A XIX-XX. század fordulóján megindult nagyüzemi termelése a budapesti Gerbeaud és a Stühmer csokoládégyárban. Különösen nagy volt a forgalom karácsony előtt Stühmerék Szentkirályi utcai üzletében.
A szaloncukrot selyempapírba csomagolták pillangósan, mindkét végét berojtozva. (Az ünnepi cukorkákat csomagolták így.) Középre, ahol a cukor (korpusz) volt, színes préselt képecskét ragasztottak. Ezek általában angyalfejet ábrázoltak. (A gyerekek úgy tudták, hogy a fenyőfát az angyalkák hozzák.)
Az 1920-as években egyszerűsödött a karácsonyfa díszítése. Elmaradtak a színes képecskék. Az 1943. évi ármaximáló rendeletből tudjuk, hogy a gyárakban háromféle szaloncukor készült: ízesített, selyempapír csomagolású ún. sima konzum; ízesített, selyempapíros és sztaniolos (ón és ólom ötvözetéből készült, ezüstfényű, vékony lemez); valamint nemes anyagot (kandírozott gyümölcsöt, mandulát, diót, kakaót stb.) tartalmazó, selyempapír és alumíniumlemez (fólia) csomagolású, különleges, luxus szaloncukor. Ebben az időben a szaloncukor országszerte elterjedt volt. Karácsonyra több fogyott belőle, mint a többi édességből együttvéve.
Az 1930-as években a Tímár Cukorgyár forgalomba hozott egy csokoládéval bevont fajtát is. A mártott szaloncukor azonban csak az 1950-es években kezdett tért hódítani. Az 1970-es évektől a zselés, majd az egyre többféle alapanyagból készültek váltották fel a hagyományos, kandírozott fondant szaloncukrot.
A karácsonyfa-állítás - a magasabb osztályok példáját követve - fokozatosan terjedt az országban. A parasztság körében sok helyen csak a második világháborút követően lett általános. Ma a karácsonyi ünnep elmaradhatatlan tartozéka a szaloncukorral is díszített, december 24-én "felöltöztetett" karácsonyfa. A karácsonyfát általában vízkeresztkor (január 6-án) bontják le. A szaloncukor kedves ajándék Mikulás napján is, kivált a piros csomagolású. Forgalmazását az élelmiszer-kereskedelmi boltrendszerek végzik, kimért formában is kapható.
&filetext9=A hagyományos szaloncukor készítése kezdetben úgy történt, hogy a cukrot, keményítő-szirupot az ízesítőkkel (gyümölcsszörp, vanília, kakaó stb.) és vízzel szabad tűzön üstökben főzték, majd hideg márványlapra öntötték, és kisujjnyi lepényt simítottak belőle. Amikor kihűlt, vizes késsel kockákra vágták, színes papírokba csomagolták.
A XIX. század végén fejlődött a technológia: rizsporos öntőformát kezdtek használni a cukorforma kialakításához, az így kialakított korpuszt ezt követően a kiszáradástól való védelem, továbbá a szép külső megjelenés érdekében kandírozták.2 Kandírozáskor a cukorkákat vasrácsra helyezték, és merőkanálból öntötték rá a lehűlt, túltelített cukorszirupot. Az 1950-es évek elején valósult meg a szaloncukor teljesen gépesített termelése, a fondant főzésétől a termék csomagolásáig. Ez utóbbi őrizte legtovább a kézműves jelleget. A selyempapírt kis, kézi rojtozógéppel vagdalták be, és kézzel simították a cukorkára a sztaniolt is. A gépi csomagolás a két világháború között indult meg.
A ma gyártott szaloncukrok receptúrái titkosak, a gyártási technológia azonban ismert. Géppel formázott vagy öntött, majd mártott szaloncukorkákat találunk a piacon. Kandírozással tartósított terméket ma már nem gyártanak, a bevonásra csokoládémasszát vagy nugát jellegű bevonómasszát alkalmaznak.
Általánosságban a gyártást három szakaszra oszthatjuk: első a korpuszkészítés különféle gépi formázással, ezt követi a felületkezelés mártással, majd a csomagolás két fázisa, az egyik a szemenként egyedileg, az ünnepi hangulatot jelképező díszes, csillogó papírba történő csomagolás, illetve a dobozolás, vagy tasakolás, szintén díszes csomagolóanyagba.
Az éves termelés - a termelőktől kapott adatokra támaszkodva - mintegy 4800 tonna. Előállítója öt édesipari nagyvállalat, néhány kisebb édesipari vállalkozás és egyes cukrászdák. A termelés döntő részét ma is a régió adja. A nagy előállítók egyike az üzemi termelést megvalósító Stühmer-gyár utódjának számító Stollwerck-Budapest Kft.
