Borismereti sorozat Pelle László borszakértővel – fehér világfajták - A Chardonnay
A szőlő fajtákról szóló sorozatunkat a világfajtákkal szeretném kezdeni. A világon körülbelül 1500-2000 szőlőfajta van művelésben, például a szőlő egyik őshazájában Grúziában több mint 300, de Magyarországon is 100 körüli a művelt szőlőfajták száma. Világfajtáknak azokat a fajtákat nevezzük amelyek az egész világon elterjedtek és nem véletlenül, mert olyan teljesítményre képesek mennyiségben és minőségben, hogy érdemes őket termelni. A fehérek közül világfajtának tekinthető a Chardonnay, a Rajnai Rizling, a Sauvignon Blanc, a Pinot Gris, amit mi magyarok Szürkebarátnak hívunk! A legelterjedtebb fehér szőlőfajta az egész világon kétségkívül a Chardonnay aminek az a különleges tulajdonsága, hogy egy zamatos karakteres bort ad, de a helyi jellegzetességeket, specialitásokat is képes megjeleníteni és ugyanakkor a bor a borász munkáját is nagyon jól tükrözi.
A Chardonnay őshazája Burgundia, valószínűleg néhány száz évvel ezelőtt ott alakul ki a fajta és Burgundián belül is Dijontól északra egy önálló kis szigetként elhelyezkedő Sabli borvidék a legfontosabb termőhelye. Az ott termelt fajta a világ Chardonnay-inak etalonja és az összes ausztrál, kaliforniai Chardonnay-t ezekhez hasonlítják. Maga a szőlő növénynek az a tulajdonsága, hogy viszonylag korán ered, ezért valamelyest fagyveszélyes, de egyébként jól termeszthető. A termő egyensúly viszonylag könnyen beállítható, ezért nem terem túl sokat, a fürtök nem nagyok, a bogyók is viszonylag kicsik. Ez azért fontos mert koncentrált alapanyagot, mustot lehet nyerni a Chardonnay szőlőből.
Magyarországon az Etyek budai borvidéken, Mátra-alján és a Balaton környékén vannak a legnagyobb Chardonnay ültetvények. Az Etyek budai borvidéken elsősorban azért, mert a pezsgő gyártás alapanyagaként is nagyon elterjedt és megfelelő a Chardonnay. Gondoljunk csak Champagne-ra, ahol elsősorban Chardonnay-ból és Pinot Noirból készülnek a világhírű Champagne pezsgők.
A Chardonnay szőlőből készült bor nagyon sokoldalúan felhasználható. Ha viszonylag korán szüretelik, akkor egy illatos, zamatos, nagyon elegáns savú bort lehet belőle készíteni. Az említett Sabli is ilyen jellegű, de fel lehet használni pezsgő alapanyagnak is és lehet belőle kései szüretelésűt is készíteni. Ez elsősorban az új világban divatos. Az a Chardonnay jellegzetessége, hogy a három különböző szüret időpontjában, a karakterekben is van egy kis eltérés. A korai szüretben pezsgő alapanyagként is feldolgozható, a normál idelyű szüretből keletkező bornak nagyon elegáns, szép savai vannak és egy gyümölcsös, fajta jelleges karaktert ad. A kései szüretben pedig már egy vajas mogyorós jelleg is megjelenik, amit fahordós erjesztéssel és fahordós érleléssel még szebben ki lehet domborítani, így még inkább karakterisztikus lehet ez a bor.
Az előbb említettem, a barik (barrique: égetett fahordó) hordóban való érlelés lehetőségét. Ez az elmúlt egy-két évtizedben nagyon divatosak voltak a barikolt borok. A fehér borok közül a Chardonnay az amit elsősorban érdemes és szabad barikolni, de csak „lightos", tehát enyhén égetett hordókban, mert egyébként a hordó és a füst íz túlságosan rátelepszik a borra. Egy szeptemberi országos napilapban lettem figyelmes a következő közleményre. „Szüret és új bor a Nyakas Pincénél. A szokásosnál korábban kezdődött az idei szüret. Közepes termés jó minőség jellemzi az idei termést. A koraiakra jellemző intenzív íz és zamatvilág első sorban az Irsai Olivér és Rizlingszilváni fajtáknál szembetűnő. A Chardonnay, Szürkebarát fajták 20 feletti must fokkal kerültek szüretelésre, emelkedő cukorfokok mellett szép savakkal, kiváló borok születhetnek a 2011-es évjáratból."
Ha feszes a keret akkor ezt a lenti részt már nyugodtan törölhetitek!!!!!!!
Most egy 2010-es évjáratú nyakas Chardonnay van a poharamban. A Zsámbéki medence északi, illetve keleti oldalán, déli és keleti, délkeleti lejtőkön található ez a szőlőterület, klasszikus meszes talajokon. A 2010 egy nehéz évjárat volt, de a pincészet szerencséjére a felhalmozott szaktudásnak és a megfelelő technológiának köszönhetően jó minőségű bort tudtak készíteni 2010-ben is. A színén láthatjuk ezt a klasszikus zöldessárga reflexet, ami a reduktív boroknak egy sajátos tulajdonsága. Ez a bor nem látott hordót, de ez semmit nem von le az értékéből. A lecsorgásból láthatjuk, hogy az extrakt (szárazanyag) tartalma viszonylag magas. Ez a vajas, kissé pirítós illat annak ellenére benne van, hogy nem került a bor fahordóba. Nagyon szép kiegyensúlyozott, telt savak jellemzik a tételt. A bor a nehéz évjárat ellenére, majdnem krémesnek nevezhető. Ez vélhetően elsősorban a magas extrakt tartalomnak köszönhető. Ezt a bort én elsősorban halakhoz, sült halhoz vagy egyéb fehér húsú sültekhez tudom elképzelni. Kedves egészségükre!
