Szentesi vörös káposzta
piros káposzta, kék káposzta
A szentesi vörös káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata rubra) feje sötétlila, hamvas, gömb alakú, tömör, tetszetős, 1-2,5 kg tömegű. Feje és levelei simák. A külső levelek száma és nagysága közepes. Húsa kellemes, ropogósan omló, kiváló ízű.
A káposzta szó első írott megjelenése Magyarországon 1336-ból származik. Ekkor személynévként szerepelt. Egy 1395. évi forrásban a vereskapuszta és a fejeskapuszta is előfordul. Első jelentése: "a keresztesvirágúak családjába tartozó konyhakerti és takarmánynövény". A magyarban szlovák vagy szlovén eredetű. Végső forrása a középkori latin "compos(i)ta" "savanyúkáposzta" jelentésű szó. (TESZ II. 1970. 363.)
A káposztát valószínűleg a neolitikumban a Földközi-tenger mellékén kezdték termelni. Magas C-, B- és A-vitamin-tartalma miatt táplálkozási jelentősége nagy. A XIX. század közepéig a magyarországi termesztésben és fogyasztásban a zöldségek között az első helyen állt. (MNL III. 1980. 39-41.)
A vörös káposzta (más néven piros vagy kék káposzta) külön említésével a történeti források nem egyformán törődtek. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár következetesen hozza az erdélyi magyar zöldségkultúrában jelentős helyet elfoglalt, ún. kék káposztára vonatkozó adatokat.
Lippai János leírása szerint a XVII. században a télire savanyított cékla és vörösrépa közé, a fehér káposzta mellé vörös káposztát is tettek. Az így készített savanyúságot sült húshoz, sült halhoz adták. (Surányi, 1987. 59.) Nadányi - szintén a XVII. században - a télen fogyasztható kerti zöldségek között a vereskáposztát is ajánlja. (Surányi, 1987. 142.) M. Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári szakácskönyve a kék káposztát orjával (tehát disznóhússal) jó zsírosan főzve és jól mézelve írja le főtt étel részeként. (M. Tótfalusi, 1695. 393.)
Kövi Pál - bár nem erdélyi származású, de a kolozsvári egyetemen tanult, majd New Yorkban élt - kutatta Erdély konyhaművészetét, és eredményeit írásba is foglalta. (A recepteket New York-i vendéglőjében "ki is próbálta".) A hordós káposzta készítésénél a piros káposztát színezőként említette. A frissen készített káposztasaláta egyik változataként piroskáposzta-salátáról írt. (Kövi, 1980. 211- 212.)
A közép-tiszai vidék, Szentes és Csongrád zöldségtermesztéséről a XVI. század közepéről, a XVII. század elejéről, majd a XVIII. század közepéről vannak feltárt adatok. 1742-ben a csongrádiak a földesúrtól a gyevi földet káposztaföld létesítésére kérték. Az 1750-1769 közötti feljegyzésekben vörös vagy spaniol káposztát is említenek. Ekkor a zöldséget még csak saját fogyasztásra és dézsmaként (földesúri adóba) termelték. (Szalva, 1959. 8-11.)
Czibulya Ferenc a Szegvár-Szentes határában letelepedett bolgár kertészek terményei között nem említi a vörös káposztát, de Csongrád határában, például Kettőshalmon, Feketéék tanyáján egy Sebestyén nevű bolgárkertész termelte. Kiskunfélegyházára a piacra vitték eladni. Ha sok termett belőle, fejjel lefelé egymásra rakva, szalmával letakarva tárolták.
Elsősorban friss, nyers állapotban viszik a piacra. Salátaként (inkább keverten, mint önállóan) vagy húsos ételek köreteként párolva kerül az asztalra, de szinte minden vendéglátóhelyen felhasználják a felszolgált ételek díszítésére.
&filetext9=Sikerét, kedveltségét több kivételesen előnyös tulajdonságának köszönheti, nevezetesen: tavasztól nyár közepéig vethető, illetve palántázható, tenyészideje 90-100 nap; igénytelen, akár öntözés nélkül is elfogadható hozamú (35-50 t/ha); a fej sokáig "lábon tartható", azaz a szedési érettség elérése után sem reped fel több hétig; tárolásra is alkalmas, sokáig "pulton tartható"; feldolgozva is kiváló ízű és jó állagtartó.
Termesztési igényei azonosak az egyéb káposztafajtákéval. Elsősorban ún. "szálas" palántanevelés közbeiktatásával termesztik. Optimális tenyészterület igénye mintegy 2000 cm2. Palántanevelése a tervezett kiültetési időtől függően enyhén fűtött vagy fűtetlen fóliás berendezésben gyakoribb, a szabadföldi, ún. hidegágyas palántanevelés a későbbi, inkább tartósítási célú termesztésnél használatos.
Elszórtan, kisebb területeken termesztik. A kiskertekben megtermelt mennyiség nem becsülhető fel pontosan, még a statisztikák is összevonják a fejes káposztával.
