TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
LILATÖNKŰ TÖLCSÉRPERESZKE
lilatönkű pereszke
lila tölcsérpereszke
Zalai-dombvidék, a Kisalföld pereme
Egyéb magyarországi előfordulás: Észak-Alföld, Dél-Alföld
gyűjtött és feldolgozott gomba
Az ehető színes pereszkék között ez a legízletesebb és a legnagyobb termetű, amely a tápanyagban gazdag talajú, dombvidéki legelőkhöz és az enyhén szikesedő, sík vidéki sztyepterületekhez kötődik. Ezért terem sokat Magyarországon, és egyre inkább terjed is, míg Európa-szerte - jóllehet ismert, de - ritka, és tudományos érdekességnek számít egy-egy gazdagabb termése.
A lilatönkű tölcsérpereszke [Lepista personata (FR.: FR.) CKE. (= Lepista saeva (FR.) ORTON), Pereszkefélék családja] kalapja fiatalon félgömbölyű, majd domború, végül ellaposodik, átmérője eléri a 10-15 cm-t. Széle eleinte begöngyölt, majd hullámos. Kalapbőre sima, szürkésfehér, bőrszínű, az idősebb példányokon egészen halvány, esetleg barnás, kissé márványos foltok lehetnek. Lemezei sűrűn állók, fehéres, majd szürkés krémszínűek. Spórapora fehéres krémszínű, gyenge sárgás árnyalattal. Tönkje aránylag rövid, zömök, alja felé kiszélesedő: 3-10 cm hosszú, 2-3 cm széles. A felső harmadában fehér és finoman pelyhes, lejjebb, gyakran éles határral kezdődően, ibolyalila, selymes szálak borítják. Hófehér húsa a kalapjában tömör, a tönkben rugalmas, kissé rostos, de nem rágós. Illata gyengén fűszeres, aromás. Íze nyersen a dióra emlékeztet, elkészítve nagyon ízletes, aromás. Szárítva sokat veszít ízéből, de nedves tartósításra kitűnő.
Az erősen kifakult kalapú lila tölcsérpereszkét [Lepista nuda (BULL.: FR.) CKE.)] gyakran lilatönkű pereszkének nézik, és a két rokonfajút egybegyűjtik.
1787-ben Mátyus írja, hogy Erdélyben sok a jóféle pereszke. Ezek között a legelsők azok, melyek lilák, "vagy legalább a száruk lila". Ez az utalás a lilatönkű tölcsérpereszkére vonatkozik. Istvánffi (1899) nem említi könyvében, holott Hollós (1933) úgy jellemzi a lila színű pereszkéket, mint évszázadok óta ismert és kedvelt gombákat, valószínűleg beleértve a lilatönkű tölcsérpereszkét is. Cserey (1903) is ír a lila színű pereszkék hasznáról, kiemelve az ízük, illatuk mellett azt, hogy késő ősszel, sőt még az első téli hetekben is gyűjthetők. Késő őszi vagy az első fagyok utáni gombák kalapja "egészen színét vesztheti", és csak a tönkje "ibolyás". Ezt is értékes, jóféle gombának tartják a gombagyűjtők, amelyért nem kell az erdőbe menni, hiszen a réten, erdőszélen terem. Ezek az utalások is jelzik, hogy a lilatönkű pereszkének már évszázados múltja van a magyarság gombaismeretében és -használatában.
Moesz 1942-ben már külön-külön említi a lilatönkű pereszkét (Tricholoma personatum FR.) és a lila pereszkét [Tricholoma nudum (BULL.) FR.]. Szemerére hivatkozva közli, hogy a lilatönkű pereszke a budai hegyvidéken gyakori, és nagyon sokat hoznak piacra is. Ez azért is érdekes, mert Szemere László saját könyvében (1926) csak a lila pereszkét ismerteti.
A lilatönkű pereszke színes képe először Bohus-Kalmár könyvében jelenik meg (1956).
Frissen érdemes elkészíteni, a fiatal, egészséges példányok hűvös, szellős kamrában vagy hűtőszekrényben két-három napig tárolhatók.
Ízletesebb, ha nyers felhasználásakor is egy-két percig sós, forrásban lévő vízben abáljuk, és levét lecsurgatva készítünk belőle gombasalátát.
Levesnek, pörköltnek önmagában elkészítve is igen ízletes.
Vastag kalapjából két szelet is vágható, így érdemes panírozni, kirántani. Fehér húsával inkább emlékeztet a csiperkére, de annál sokkal aromásabb, ízletesebb a húsa. Fehér húsa a lila tölcsérpereszke szürkéslila húsával szemben is előnyt jelent, hiszen hófehéren tartalmazza annak minden ízét, illatát.
Szárítani nem érdemes, mert illatát szinte teljesen, ízét nagymértékben elveszti, húsa is megszürkül.
A nedves tartósítás minden módszere alkalmas a lilatönkű tölcsérpereszke feldolgozására, így eredeti íze, aromája megmarad. Ma már országszerte ismert és keresett gomba, mely nemcsak a falusi gombagyűjtők egyik kedvence, de nagyvárosaink piacain helyi engedéllyel árusítható faj.
Kizárólag ősszel terem, szeptember közepétől jelenik meg a lombos erdők, cserjések, gyümölcsösök szélén, nagyobb tisztásain. Mindig nyitott, füves helyen él, a lombkorona borítását kerüli. Leggyakoribb az enyhén szikes, ugyanakkor tápanyagban gazdag talajon: réteken, legelőkön, árokszélen.
Egyenként terem, de mindig többedmagával.
A több méter hosszú termőfoltban vagy hatalmas boszorkánykörökben igen hamar több tíz kiló is összegyűjthető.
Száraz tapintású kalapbőre többnyire tiszta marad, csak a tönk alját kell letisztítani, mielőtt a kosárba tesszük.
Ügyelni kell arra, különösen a novemberi gyűjtés során, hogy átfagyott példányokat már ne szedjünk fel, mert azok felpuhulnak, ízük elvész, valamint romlékonyak.
Egy jól fejlett lilatönkű tölcsérpereszke kalapjának vastag húsából 2-3 db 1-1,5 cm-es szeletet is vághatunk, és úgy, mint a húst, kiránthatjuk. Íze ilyenkor a legfinomabb pulyka- vagy borjúhúsra emlékeztet.
Nyersen nem ajánlatos mélyhűtőbe tenni, mert kiolvadva húsa nagyon puha lesz. Ezzel szemben, ha előbb vékony szeletekre vágjuk, zsírban vagy olajban, kevés hagymával, sóval megpároljuk, majd kihűlés után tesszük mélyhűtőbe, nagyon jól felhasználható gombás ételalapot nyerünk. Az így előkészített lilatönkű tölcsérpereszkéből ugyanis kiváló gombaleves, pörkölt, gombamártás, hús- vagy tésztatöltelék és még nagyon sokféle étel készíthető.
A mélyhűtéssel tartósított és az előbbiekben leírt módon előkészített tölcsérpereszkéből percek alatt elkészül az étel, hiszen csak az ízeket kell egybefőzni, maga a gomba már puha.
Ecetes gombaként is tartósítható: a megtisztított gombát 3-5 percig sós vízben előfőzzük, majd szűrőre téve hagyjuk a levét lecsöpögni és a gombát kihűlni. 3%25 ecetet tartalmazó levet készítünk előzőleg felforralt, majd lehűtött vízzel, amelyet ízlés szerint fűszerezünk sóval, cukorral, borssal, babérlevéllel, korianderrel, tormával. Ezzel a lével felöntjük az üvegbe rakott gombát, ügyelve arra, hogy azt a lé teljesen ellepje. Lezárva, száraz, hűvös helyen hónapokig tárolható.
A piacokon jelenleg helyi engedéllyel árusítható, amelyet mindenütt megadnak, hiszen értékes és nagy tömegű gombáról van szó. A gombák kereskedelmét szabályozó új rendelet tervezetében ez a gomba mint országosan árusítható faj szerepel. Szombathely piacain éves átlagban a frissen piacra kerülő lilatönkű pereszke mennyisége 6-800 kg. Nagykanizsán, Körmenden hasonló mértékű a felhozatal (Rimóczi I. adatai). A lakosság saját célra ennek a többszörösét gyűjti. Az ország többi nagyvárosainak (pl. Nyíregyháza, Debrecen, Makó, Pécs) piacaira is rendszeresen szállítják, több éves átlagban 100-500 kg-ot.
