Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...
Szakácsaink Ausztriába járnak borjúhúsért és már a Balatonból is kifogyott a hal, de semmi baj, hiszen van mélyfagyasztott afrikai harcsa a Tescoban, meg heck is.
A magyar konyha hanyatlását többek között a nyersanyagok minőségére, hiányára szeretjük fogni és ebben tényleg van valami, mert jó alapanyag nélkül nincs gasztronómia. Szakácsaink Ausztriába járnak borjúhúsért és már a Balatonból is kifogyott a hal, de semmi baj, hiszen van mélyfagyasztott afrikai harcsa a Tescoban, meg heck is. Az ember tövig járhatja a lábát még akkor sem talál sült keszeget a Balaton partján!
A gazdaságok sem érdekeltek a minőségi áruk termelésében, vagy azok minőségi feldolgozásában. De az sem baj, hiszen kapható precízen csomagolt Argentín marhahús, kengurufarok meg számtalan hasonló, "magyarosan tájjelegű alapanyag". (Ej! De szép idők is voltak, mikor az ősi Magyar pusztán a szittyakenguruk megkergették a békésen kapirgáló struccokat!) Előbb-utóbb oda jutunk, hogy egy igényes vendéglősnek magának kell megtermeltetnie a konyháravalót. És mi van azokkal a magyar vendéglőkkel, amik országunk és a magyar gasztronómia hirnevét külföldön hírdetik? Hiszen számos magyar konyha működik az országon kívül 
is, miben fejlődött a magyar gasztronómia ezekben a vendéglőkben és miként sikerül újjáépíteni országunk régen elfelejtett hirnevét? Gasztronómiánk valaha az ország vonzereje volt. Válaszra várva a Duna Csárda tulajdonosához, a tiszteletre méltó Jancsó Juliushoz fordultunk, aki nemrégiben jókora összeget fektetett be az éveken keresztül lepukkant állapotban működő, Los Angeles egyedüli magyar éttermébe. Régebben az országunkat képviselő vendéglátóhely romos állapotának csúcsa a férfi wc volt, ahol évekig lógott a plafon és ahol Czinner Robi zongorajátékát csak a bejárati ajtó síri nyikorgása vagy erőteljes becsapódása törte meg (amire egyébbként mindenki összerezzent). 
A bőséges anyagiakkal rendelkező Julius a magyar vendégszeretetet teljesen egyedi módon oldotta meg, a panaszok húsz éven keresztül gyűltek és a magyar vendégek egyre jobban fogytak. Gondoljunk bele, hány ezer külföldi és egyben potenciális hazánkba látogató amerikai fordult ki az évek során az étteremből a Julius-féle vendégszeretet követően? Most a helyi magyarság megnyugvására Julius összeállt Bosányi Lacival a Hortobágy egykori tulajdonosával, majd mindketten mélyre nyúltak a zsebükbe és kipofozták az épületet. Az új korszak kezdetét vette, a sikerhez minden adott volt hiszen a környéken rengeteg a pénz, gyalogtávra sorban számolhatjuk a hatalmas filgyárakat. Paramount Pictures, Fox, CBS, Capitol Records. Az Oscar átadás színhelye a Kodak Theater az étteremtől egy mérföldre van. Ne felejtsük el! Kaliforniában vagyunk, itt a főzéshez szükséges alapanyagokból hiány nem létezik, a pörköltünkbe való borjúból pedig garantáltan elegendő rohangál az óceántól párás legelőkön. Az egészséges táplálkozás kedvelőinek itt a bőséges organikus piac és a tömérdek tengeri herkentyű. A kínálat pazar, az árú minősége kitűnő, minden szakács a mennyben érezheti magát. A hétvégét egy rég nem látott barátom és egyben tisztelt tanítómesterem Patrick Farjas társaságában töltöttem, aki évekig foglalkozott velem a saratogai Plumed Horse konyháján. A Francia 
mesterszakács jelenleg a san franciscoi szakács akadémián (California Culinary Academy) oktat, az iskolán belül elhelyezkedő Le Cordon Bleu étterem konyháját vezeti és számos nemzetközi elismerés részese. Patrick látogatása kitűnő alkalmat adott, hogy kutatva a magyar gasztronómiát ebédre a Duna Csárdába térjünk be. Az étterem kívülről barátságos, hiányoltuk a "Hungarian" feliratot, belépve a pincérlány a kerthelyiségbe irányított bennünket, majd hamar a büffeasztal melegentartói előtt találtuk magunkat, ugyanis az étlapról való rendelés (A la carte) ki volt zárva a nagyteremben tartott rendezvény miatt. Az "U" alakú asztalnál sorakozó melegentartókból választhattunk töltött paprikát, székelykáposztát, paprikás csirkét, nokedlit, rántott csirkét, rántott húst, főtt 
krumplit és lazacot. A desszert kínálat mákos és lekváros sütemény volt. Éhesek voltunk, hamar nekiláttunk. Patrick szerint az ételek látványa szörnyű, a paradicsomszósz a töltött paprikán ízletes de túl édes, a rántott hús (sertéskarajból) hajszál vékony és száraz (viccelődve frisbee-nek nevezte). A székelykáposztához tejföl nem található, a kedves Orosz pincérlánynak fogalma sincs a pohár vörösbor származási helyéről. A paprikás csirkében a csontok hús nélkül úszkálnak, a rántottcsirke felismerhetetlen darabokra van vágva, száraz, ízetlen, késsel vághatatlan. Gondoltam megfogom kézzel, de az első fogamat kímélve beleharapni nem mertem. A melegentartóban száradó lazacot és a neon színű szószt a tetején nem volt gusztusom megkóstolni. Azt a kisedény levest is kihagytam, ami melegentartás nélkül kallódott a büffé asztal kietlen sarkában. Párolt zöldséget, egészséges vegetáriánus ételeket nem találtunk, pedig a hatalmas hollywoodi farmers market -kistermelői piac-- szinte gyalogjárásra van az étteremtől. Az ételek íze nem volt annyira rossz, de a külalakot mindannyian pocséknak minősítettük. Biztos vagyok benne hogy Julius és Laci szakács is képes 
lenne valami jobb prezentációra, egy olyan minőség elérésére, megtartására ami a magyar gasztronómia hazánkban végbemenő hanyatlását külföldről enyhíti. Az anyagiak bőségessen adottak és Los Angeles is megérdemelne egy szinvonalas magyar éttermet, hiszen a Magyar Nagykövetség is a városban van. A balatonlellei merlot-ból az utolsó kortyokat szippantottuk, megkaptuk a számlát $80 (3 főre), majd ízletes, langyos-sajtos pogácsával és somlói galuskával kínáltak meg bennünket, az utóbbi is ízlett volna, de tejszínhab nélkül unalmas, élvezhetetlen. A menyezet a férfi wc-ben viszont, nem lóg már! Valaki befedte a lyukat úgy, hogy a falon hatalmas repedéseket hagyott. Mi történt? A lusta ember nem törődve a minőséggel és egy falapot szögelt a lyukra, majd lefestette.
Közben benépesült a szomszéd terem is, őket egy külön bejáratú melegentartó szekrény várta, teli "finomsággal". A pincér könnyedén leemelte a konyharuhával lefedett ételeket, majd a születésnapi lakoma azonnal kezdetét vette. Czinner Robi zongoraművész bársonyos hangját hallva mindenki boldogan dúdolta, hogy: "Akácos út, ha végigmegyek rajtad én...!"
Cheflaszlo,
Október 29. 2007. Santa Monica, CA
