SZALONKA
snepf
Erdei szalonka Scolopax rusticola
Sárszalonka Gallinago gallinago
Nagy sárszalonka Gallinago media
Kis sárszalonka Lymnocryptes minima
Magyarországon az erdei szalonka vadászható.
Magyarország más területei
a lilealkatúak (Charad-riiformes) közé tartozó vadszárnyas
Európa teljes területén elterjedt költöző madár, telelőhelye a Földközi-tenger környéke, fészekrakó helye Észak-Európa, a 60. szélességi körig. Egyik fő vonulási iránya, a magas hegyeket (Alpok) kikerülve, Magyarországon keresztül vezet. Vonulási helyeit évente rendszeresen felkeresi. Hajnali és esti húzásának hangulata, viselkedésének megfigyelése adja különleges vadászati értékét, ami nagy vadászírónk, Széchenyi Zsigmond szavaival jellemezhető: "A szalonkavadászat negyedóra áhítat az erdőn."
Zömök testű, hosszú csőrű erdei madár. Hossza 182-205 mm, súlya 220-250 g. Avarszínű tollazata és rejtett életmódja miatt a földön nehezen lehet észrevenni. A hasonló színezetű sárszalonkától zömökebb termete, vastagabb csőre, kissé lekerekített szárnya, finoman keresztsávozott, barnás alsó oldala és a tarkóján lévő széles, fekete keresztsávok különböztetik meg. Nappal az erdő sűrű aljnövényzete között rejtőzködik, suhogó szárnycsapásokkal száll fel. Röpte gyors, cikázó, hosszú csőrét lefelé tartja.
Alkonyatkor és hajnalban a hím nászrepülése közben "korrogó" és "pisszegő" hangon szól.
Előfordulása nedves talajú, sűrű aljnövényzetű fiatalosokban, fenyvesekkel kevert lomberdőkben várható. Magyarország erdeiben szórványosan költ. Fák tövében rejtetten fészkel. Rendszeres tavaszi, elszórt őszi átvonuló.
A vadászati évad a szalonkahúzással kezdődik.
Vadászatának sajátos hangulata a vadászok előtt különösen megbecsültté teszi. A középkorból nincsenek adatok arról, hogy vadászták volna, fogyasztásának a korabeli magyar táplálkozási szokásokban nincs szerepe. Jelenlegi vadászati formája a korszerű vadászfegyverek elterjedésével kapcsolható össze.
Irodalmi adatok az Országos Magyar Vadászati Védegylet megalakulása (1881) óta állnak rendelkezésre, azonban a XIX-XX. század fordulójának a szalonkaterítékre vonatkozó statisztikai adatai pontatlanok, esetlegesek.
Az erdei szalonka vadászata még a közelmúltban is csak a vadásztársadalom szűk rétegének volt a szenvedélye, a szalonkavadászok táborának létszáma azonban bővül. Egyre-másra alakulnak a "szalonkaklubok", a "szalonka-vadászok baráti körei" stb., amelyek a vadászati kultúra fejlesztését, a szakmai igényesség elmélyítését segítik elő.
A szalonkát, sajnos, telelőhelyein, a Földközi-tenger északi és déli partvidékein hálózással ezrével pusztítják, mert ott a történelmi idők óta gasztronómiai ínyencségnek tekintik.
Tavasszal, az első ínycsiklandó falatok szalonkából kerülhetnek a vadász asztalára. Általában párolva, megfelelően fűszerezve készítik. Sajátos feldolgozási mód a madár beleinek felhasználása.
Vadászata esti és hajnali húzáson, egyéni lesvadászattal történik.
A szalonka vadászata nem hoz nagy gazdasági eredményt, azonban megfigyelése, viselkedési szokásainak megismerése nélkül vadászati kultúránk szegényebb lenne.
Terítéke évente változó, az időjárási körülmények jelentősen befolyásolják a húzás időtartamát és intenzitását. A termelők köre: az EFAG-részvénytársaságok, mezőgazdasági részvénytársaságok, területtel rendelkező vadásztársaságok.
Általában nem árusítják, a terítékre került mennyiség szűk körben gazdára talál.
Az erdei szalonka március 1-jétől április 10-ig vadászható. A vadászati törvény előírásai szerint naponta, személyenként legfeljebb 4 db ejthető el.
