Fehér magyar tyúk, magyar parlagi
baromfifélék - tyúk-idomúak (tiszta fehér tollszínű, kistestű baromfi)
Tiszántúl
Egyéb magyarországi előfordulás: Dél-Alföld - Tiszántúl
A fehér magyar tyúk kakasa 3 kg, a tyúk 2,5 kg súlyú. Jellemző rá a csontfehér csőr, narancs-vörös szem, a vérpiros taraj, arc-, áll- és füllebeny. A láb és a körmök csontfehér színűek, a tollazat tiszta fehér, ragyogó, kissé ezüstös zománcú.
A fehér magyar tyúk története azonos az általános, magyar parlagi tyúkéval, annak csak egy színváltozata.
A tájegységi ízlések, az egyéni tradíciók eredeti formában őrizték meg. Később, a baromfinemesítéssel foglalkozó szakemberek alakították olyanná, amilyen formában ma a génmegőrzése történik.
Mindazon küllemi jegyek és viselkedési szokások, amelyek népszerűvé tették a háztáji udvarokban, ma is jellemzőek a fajtára.
A vidéki piacokon a kereslet irántuk hosszú ideig nagy volt, ugyanis a házi vágásoknál a gazdasszonyok a kevésbé tokos baromfiakat kedvelték, és ha ez nem is tekinthető fajtaspecifikus tulajdonságnak - sokkal inkább kor és vágási időpont kérdése -, de fehér tolla miatt nem volt annyira szembetűnő, mint színes társaié. Sokan jobb tojónak tartották, mint a többi fajtát. A magyar parlagi tyúk nemesítésénél kedvelt színváltozat volt. Államilag ajánlott tenyészkörzetének a Tiszántúlt jelölték meg.
Elsősorban tojástermelése és jó ízű húsa miatt kedvelték. A rántott csirke és a kappanleves legkiválóbb alapanyaga. Ma már csak génrezerv jelleggel tartják fenn.
A régi baromfiudvarokban mindig megtalálható volt, bár nem szívesen engedték udvaron kívülre, mert fehér színe miatt a tanya körüli kapirgálása gyakran a ragadozók áldozatává tette.
Mai megőrzése szigorú tenyésztési program szerint folyik, melynek alapja a pontos és követhető származás, ennek igazolhatósága és a beltenyésztés megelőzése.
Gazdasági jelentősége jelenleg csekély, de a natúr- és biotermékek piacának térhódítása ezt a fajtát is lehetőséghez juttathatja. Jelenlegi ellenőrzött fajtatiszta tojólétszáma kb. 600.
