Világörökség lett a francia konyha
A francia gasztronómia elismerésével először válhatott egy nemzet konyhaművészete a szellemi világörökség részévé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) azonban nem egyszerűen a franciák tradicionális nemzeti ételeit, hanem a franciás jellegű étkezést vette fel a veszélyeztetett szellemi kulturális örökségek listájára Nairobiban tartott konferenciáján.
"A konyha Franciaország számára nem egyszerűen egy történelmi hagyománnyal rendelkező terület, hanem az ország termékeinek, kézművestudásának és kulturális hatásának is egyik legtökéletesebb kifejeződése" - így üdvözölte Francois Fillon kormányfő az UNESCO döntését. Hozzátette, hogy a francia gasztronómia a nemzet egyik legnagyobb kincse.
Korábban minden bizonnyal képtelenségnek minősítették volna azt az ötletet, amelyet azok a francia séfek vetettek fel, akiknek mindegyike ismert konyhaművész, szakácskönyveik és háromcsillagos éttermeik világhírűek. 2006-ban fordultak a francia kulturális miniszterhez, hogy kezdeményezze az UNESCO-nál a francia konyha felvételét a szellemi világörökségi listára. Ők fogalmazták meg először, hogy a konyhaművészet a francia kultúra szerves része. Elnökké választása után Nicolas Sarkozy is felkarolta a kezdeményezést, és két évvel ezelőtt maga terjesztette a kérést a nemzetközi testület elé.
A gasztronómia élvezete ugyanolyan kifinomult francia hagyomány, mint a divat vagy a művészetek iránti rajongás. A franciák ráadásul már régóta tudják, hogy nem a koplalás a hízás legjobb ellenszere, hanem a változatos táplálkozás, és a kis adagok megfontolt, szinte kóstolgató, az élvezetre koncentráló elfogyasztása. Francia "találmány" az ételek és a borok meghatározott házasítása, a tálalás művészete és az étkezés társasági eseménnyé emelése is.
Eric Frechon, a párizsi Le Bristol luxusszálloda három Michelin-csillagos éttermének séfje szerint a francia gasztronómia lényege nem egy-egy különleges recept, hanem a sokféle, minőségi primőráru. A francia konyhának nincsenek kizárólagos ízei, a séfek szinte minden összetevőt használnak, de mindenből csak a legjobb minőségű terméket választják. Ez pedig a francia háztáji termelőket, illetve tenyésztőket is világszínvonalra kötelezi, legyen szó zöldségről, húsáruról vagy a tenger gyümölcseiről. Egy sarki zöldséges is legalább tízfajta almát kínál, a pék megannyi péksüteményt, a sajtbolt pedig több tucat tejterméket. Nekik köszönhető a francia étrend sokszínűsége.
Périco Légasse, a Marianne című hetilap gasztrokritikusa szerint a globalizációval a francia konyha is a nemzetköziség és a gyorsétkezés irányába fejlődik, így egyes hagyományos ételek fokozatosan eltűnnek az éttermek étlapjairól. Az UNESCO elismerése azonban mostantól még inkább az étkezés kulturális hagyományainak megőrzésére ösztönzi a franciákat, ez pedig a gazdák számára konkrét termékek előállítását írja elő. Bruno Le Maire agrár- és Frédéric Mitterrand kulturális miniszter közös közleményben adta hírül, hogy a francia gasztronómia megőrzése céljából oktatási és kulturális rendezvénysorozatot indítanak.
Korábban minden bizonnyal képtelenségnek minősítették volna azt az ötletet, amelyet azok a francia séfek vetettek fel, akiknek mindegyike ismert konyhaművész, szakácskönyveik és háromcsillagos éttermeik világhírűek. 2006-ban fordultak a francia kulturális miniszterhez, hogy kezdeményezze az UNESCO-nál a francia konyha felvételét a szellemi világörökségi listára. Ők fogalmazták meg először, hogy a konyhaművészet a francia kultúra szerves része. Elnökké választása után Nicolas Sarkozy is felkarolta a kezdeményezést, és két évvel ezelőtt maga terjesztette a kérést a nemzetközi testület elé.
A gasztronómia élvezete ugyanolyan kifinomult francia hagyomány, mint a divat vagy a művészetek iránti rajongás. A franciák ráadásul már régóta tudják, hogy nem a koplalás a hízás legjobb ellenszere, hanem a változatos táplálkozás, és a kis adagok megfontolt, szinte kóstolgató, az élvezetre koncentráló elfogyasztása. Francia "találmány" az ételek és a borok meghatározott házasítása, a tálalás művészete és az étkezés társasági eseménnyé emelése is.
Eric Frechon, a párizsi Le Bristol luxusszálloda három Michelin-csillagos éttermének séfje szerint a francia gasztronómia lényege nem egy-egy különleges recept, hanem a sokféle, minőségi primőráru. A francia konyhának nincsenek kizárólagos ízei, a séfek szinte minden összetevőt használnak, de mindenből csak a legjobb minőségű terméket választják. Ez pedig a francia háztáji termelőket, illetve tenyésztőket is világszínvonalra kötelezi, legyen szó zöldségről, húsáruról vagy a tenger gyümölcseiről. Egy sarki zöldséges is legalább tízfajta almát kínál, a pék megannyi péksüteményt, a sajtbolt pedig több tucat tejterméket. Nekik köszönhető a francia étrend sokszínűsége.
Périco Légasse, a Marianne című hetilap gasztrokritikusa szerint a globalizációval a francia konyha is a nemzetköziség és a gyorsétkezés irányába fejlődik, így egyes hagyományos ételek fokozatosan eltűnnek az éttermek étlapjairól. Az UNESCO elismerése azonban mostantól még inkább az étkezés kulturális hagyományainak megőrzésére ösztönzi a franciákat, ez pedig a gazdák számára konkrét termékek előállítását írja elő. Bruno Le Maire agrár- és Frédéric Mitterrand kulturális miniszter közös közleményben adta hírül, hogy a francia gasztronómia megőrzése céljából oktatási és kulturális rendezvénysorozatot indítanak.
Facebook Social Comments
