A múzeum vitrinjeiben zömmel disznóhúsból készült konzervek tekinthetők meg történeti sorrendben. A múzeum emléktárgyboltjában egyebek között húskonzerv-tetoválás is kapható, bár csak ideiglenes, matricás változatban.
A krumplimúzeumra kíváncsiaknak Idaho államba kell elzarándokolniuk, azon belül Blackfoot városába. Az ajánlás szerint a látogató ott mindent megtudhat a gumóról, még többet is, mint amennyi érdekli. A belépőjegy árában benne van egy zacskó ajándékkrumpli, ezt mindenki távozáskor kapja meg. Az idahói krumplimúzeum európai "rokona" Belgiumban van, Bruges-ben, ez azonban kizárólag sültkrumplira szakosodott.
Aki a krumpli után halra vágyik, annak az izlandi Siglufjörourban a helye. Túl azon, hogy tele van preparált hallal az épület, az érdeklődő kimerítő ismereteket szerezhet arról, hogy mekkora szerepet játszott a hering az ország történelmében.
A tejtermékek sem hiányoznak az étekmúzeumi kínálatból: aki sajttörténeti intézménybe akar menni, annak a hollandiai Almaarban a helye, aki vajtörténetibe vágyik, az az írországi Corkba utazzon.
A savanyúságokat illetően mustármúzeumot ajánl a brit lap. Az Egyesült Államokban, a wisconsini Middletonban van ez az intézmény, amely minden bizonnyal a világon a leggazdagabb kiállítási anyaggal rendelkezik: ötezer mustárféleségre csodálkozhat rá a látogató. A tárlat nemzetközi, ugyanis 60 ország mustártermését mutatja be.
Ugyancsak az Egyesült Államokban, a pennsylvaniai Philadelphiában van a világ legnagyobb pizzamúzeuma. Az intézményben természetesen pizzázó is üzemel.
A lap végezetül olajmúzeumot ajánl, nevezetesen olivát. Olaszországba, Imperia településre kell elmennie annak, akit érdekel az olajfák története, nemesítésének technológiája, termésük sajtolásának, feldolgozásának múltbeli technológiája.