1991-ben választottak először "Év bortermelőjét", Tiffán Ede villányi borász személyében. Mai szemmel nézve akkor még könnyű helyzetben volt a bíráló bizottság, hisz a rendszerváltás után éppen csak kezdett szárba szökkenni a hazai, minőségi bortermelés, de már megjelentek az első fecskék, a jelentősebb magántermelők a hazai borpiacon, akik azért már az ezt megelőző évtizedben lerakták az alapokat a nagy borgazdaságok mellett, azok méltó örököseiként.
Számtalan oka van annak, hogy a mai napig a villányi borvidéken tevékenykedik a legtöbb, igazán látványos sikereket elért borász, borászat és ott az-az egy borvidékre eső legnagyobb év bortermelője kitüntető cím, de ennek magyarázatát inkább a nálam illetékesebb fórumokra bízom.
Nézzük inkább a száraz tényeket az "Év bortermelője" választás menetrendjével kapcsolatban. Bár ennek a cikknek nem célja mindenre kiterjedő objektív tájékoztatást adni a választás menetével kapcsolatban, arra ott van a Magyar Borakadémia hivatalos honlapja: http://www.magyarborakademia.hu
Én itt inkább az ez évi jelöltekkel kapcsolatban szeretnék némi, jelentős részben szubjektív esélylatolgatásba bocsátkozni, nem is annyira a győztes személyével kapcsolatban, hisz arra igencsak esélyes Gálné Dignisz Éva, aki 2009 óta eddig négyszer volt jelölt és úgy szakmai szempontból, mint a már tényleg időszerű "nőpolitikai" megfontolásból is időszerű lenne, hogy egy kiváló női borász kapná a megtisztelő és valóban megérdemelt kitüntetést. Nem zárójelben jegyzem meg, hogy hazánkban már számos olyan női borász van, akit ez a férfias szakma is feltétel nélkül elfogad, hogy szubjektív módon csak egyet, kedvencemet Dr. Nyúlné dr. Pühra Beáta borász nevét említsem, aki méltó utóda a Nyakas Pincészetben Malya Ernőnek, aki nem mellesleg 2002-ben érdemelte ki az "Év bortermelője" címet.
A procedúra szerencsére egyszerűbb mint a parlamenti választások, a lényegét idemásolom a Borakadémia oldaláról.
Az éves kihirdetést kétkörös szavazás előzi meg: az első fordulóban az Akadémia összegyűjti a saját tagjai, az ágazat elismert, tekintélyes személyiségei, országos jelentőségű szakmai szervezetei, tudományos és érdek képviseleti szervezetei, a jelentősebb hazai borkereskedő cégek, a vendéglátás és gasztronómia, valamint a szaksajtó részéről az Év bortermelője személyére érkező ajánlásokat.
Ez a kör 2011-tõl a nagyközönség bevonásával bővült: az első körben jelölést adhatnak le egy több mint 10 000 főt magába foglaló, borkedvelő közösség, Magyarország legrangosabb borszakmai rendezvénye, a Budavári Borfesztivál levelező listájának tagjai, valamint a VinCE Magazin 100 hűséges előfizetője is.
Az Akadémia összesíti a jelöléseket, majd az öt legtöbb ajánlással rendelkező bortermelő listáját az akadémikusok körében szavazásra bocsátja. A szavazatok alapján alakul ki a végleges eredmény. A címet a nyertes bortermelő időbeli korlát nélkül jogosult viselni, azonban a megválasztást követő egy év elteltével csak a választás évének feltüntetésével együtt használhatja (pl. 2010-ben az Év Bortermelője).
Nos, ennyit a technikai részletekről. Lássuk most a Törzsasztal Borászati és Gasztronómia Magazin szubjektív esélylatolgatását, nem az Év bortermelője címre, hanem a további négy jelölt személyére, mely korántsem alábecsülendő, hisz az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy az év borászai korábban több évben is az első öt jelölt közül kerültek ki. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy a top öt a belépőjegy az év borásza címért.
Nos! Az tény, hogy napjainkban sokkal nehezebb objektív listát állítani a borászokról, hisz nagyon sok kitűnő borász tette le a névjegyét az utóbbi évtizedben és nem véletlenül fogalmazok ekkora intervallumban, hisz mint fentebb olvashatták, az év bortermelője cím nem egy-két éves sikeres pályafutásért, néhány kiemelkedő borért, sokkal inkább egy példaértékű életműért jár. Csak úgy, mint Hollywoodban az Oscar díj átadón az életmű díj.
Néhány olyan borászra szeretném felhívni a figyelmet, akiknek legalább a top 5-ben mindenképpen helye lenne, bár ez aligha tekinthető direkt befolyásolásnak vagy lobbinak, hisz a több ezer döntéshozó tömegesen gyakorlatilag elérhetetlen.
Az ajánlások, személyre bontva jórészt szubjektívnek tekinthetőek, hisz az ajánlók többsége feltehetően olyan borászt ajánl, akit ismer, de legalábbis van valamilyen személyes benyomása, mondjuk ismeri, kedveli a borait. De mivel több ezer tehet ajánlást vélhetőleg az öt legtöbb ajánlást
szerző borász, mindenképpen a hazai élvonalba tartozik. Az elmúlt évek jelöltjei győztesei bizonyára generáltak némi vitát, de többé-kevésbé mindenki által méltányolható döntések születtek.
Akkor most lássuk a Törzsasztal szubjektív értékítéletét a korábban elhangzott, akár jelölésre (Dr. Nyúlné dr. Pühra Beáta) és az év borásza (Gálné Dignisz Éva) címre is érdemes nevek mellett kiket ajánl még megfontolásra szerkesztőségünk.
Koch Csaba több generációs, szőlő és bortermelő családból származó hajós-bajai borász az elmúlt évek során letette a névjegyét, hisz igen látványos és dinamikus módon építette fel és vitte sikerre vállalkozását Borotán, Koch Borászat néven és Nagyharsányban Vinart elnevezéssel. A két pincészet nagyságrendje erősen eltér egymástól Borota javára, de technológiában és odafigyelésben, minőségben és piaci, szakmai sikerek tekintetében mindkettőt nevezhetjük akár mintapincészetnek is.
Az utóbbi években érmek tucatjait gyűjtötte be számtalan rangos borversenyen, a rozéi pedig egyenesen tarolnak. Kadarkájával már Franciaországot is meghódította. A versenyeredmények ezen a linken: http://kochboraszat.hu/versenyeredmenyek.html
Mindezeket koronázta meg az idei, "Év Pincészete 2013" pályázat, melyen harmadik helyezést ért el. http://kochboraszat.hu/images/stories/pdf/ev-pinceszete-2013.pdf
Rendkívül impresszív, dinamikus borász, aki fáradhatatlanul dolgozik vállalkozása és a borvidék felvirágoztatásán, számtalan tisztséget visel a hegyközségben, a borvidéken és borrégióban. Rendkívül megbízható, korrekt üzletemberként ismerik partnerei,borai széles körben elérhetőek az országban.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hajós-bajai, a kunsági és csongrádi borvidéket is magába foglaló Duna borrégió, amely a a hazai bortermelés több mint harmadát adja, eddig összesen egy év borászával, Frittmann Jánossal dicsekedhet.
Ipacs Szabó István a Vylyan borásza a tulajdonosok az időközben elhunyt Debreczeni Pál és a jelenleg is tulajdonos-igazgató Debreczeni Mónika mellett a pincészet indulása óta igen jelentős szerepet tölt be a pincészet életében és fontos szerep jut neki a pincészet szakmai és üzleti sikereiben. Kétségkívül igaz, hogy az év borászai között nála talán valamivel magasabb az átlagéletkor (nem tudom ez mennyire szempont a díj odaítélésekor, de nyilván nem lényegtelen), ráadásul az a ritkább eset, hogy az év borásza nem a saját pincészetének zászlaja alatt kapta meg a címet, de erre is volt már példa, hogy itt most ismét csak Malya Ernőre hivatkozzam. Nos a jelölést szerintünk feltétlenül kiérdemelte Ipacs Szabó István is.
Sajgó Gábor mindenképpen a tokaji tradíciók élő emlékműve. Kevés olyan hegyaljai borászt ismerek aki olyan mély elkötelezettséggel harcol a hagyományos tokaji borok megmaradása érdekében mint Ő. Igen, harcol, mert a rendszerváltást követően a külföldi befektetők megjelenésével egy meglehetősen új irányzat jelent meg a hungaricum borvidékünkön, amit pár szóval a rövidebb érlelési idővel, a frissebb ízvilággal lehet meghatározni. Nincs is ezekkel a borokkal semmi baj, vallja a Tolcsván gazdálkodó borász, csak ez nem nevezhető klasszikus tokajinak, mert azt mint tudjuk, puttonyszám plusz egy évig illene fahordóban érlelni. Ezt a rövidebb megtérülési idő miatt az új borászatok lerövidítették és a hagyományos eljárást alkalmazó kisebb családi vállalkozások a nagyok mellett igen nehezen tudják finanszírozni ezt a nem kevés időt anyagilag.
Sajgó Gábor azért halad a korral, és itt ne csak a korszerű technológiára gondoljanak, hanem arra, hogy a pincészetben, jelentős részben a piaci nyomásnak is engedve, készülnek már modernebb, friss reduktív borok is, szárazak és kései szüretelésűek egyaránt.
A szakmai sikerei, elismerései mellett a saját tapasztalataim szerint pl. a Szegedi Borfesztiválon hihetetlenül nagy és egyben értő közönsége, rajongó tábora alakult az utóbbi évtizedben, gondolom így van ez a többi borfesztiválon is), amihez a kitűnő borai mellett talán az is hozzájárul, hogy nem sajnálja az idejét a borfogyasztókra és hosszasan, meggyőző hozzáértéssel, szeretettel, mély elkötelezettséggel beszél a tokaji borvidékről és a folyékony magyar aranyról, a tokaji borokról.
Persze rajtuk kívül még számtalan jelölésre érdemes borász tevékenykedik az országban, akiket esetleg még mi sem ismerünk, de ha Önnek lehetősége van a jelölésre, akkor a fentebb felsorolt borászokat is vegye számításba mielőtt dönt.
Horváth Zoltán
