Munkám kapcsán lehetőségem nyílt ellátogatni, Magyarország talán egyik legszebb tájára, nevezetesen a Balaton északi partján található Balatonakali és Dörgicse környékére. Hogy szabadidőmet hasznosan töltsem, úgy gondoltam, betérek egy helyi pincészetbe kicsit borozgatni. Rögtön e gondolat megszületése után találtam rá Nagy Imre családi borászatára, a Barátcsuha Pincészetre. Kellemes környék, láthatáron a Bakonyi hegység lankái. Kissé meleg időben sikerült ide keverednem, de sebaj, gondoltam, egy-két pohárka hideg bor még ebben a melegben is frissítőleg hat.
Betértem hát a pincészetbe, ahol már az udvar kinézete, hangulata megfogott, szép, rendezett, virágokkal díszített, családias környezet fogadott. Beljebb a hűvös pincében a borvidék, számos jellegzetes bora kínálta magát, melyből lehetőségem nyílt választani, azonban korántsem volt könnyű dolgom. Végül egy 2012-es Olaszrizlingre, majd rögtön utána egy szintén 2012-es Roséra esett a választásom. Mindkét bor kiváló, gazdag ízvilággal rendelkezett a maga nemében. Borkóstolás közben találkozhattam a tulajdonossal, Nagy Imrével is, aki bemutatta a pincészetet. Első ránézésre kissé zárkózott ember benyomását keltette bennem, de miután elkezdtünk beszélgetni, kiderült nyitottsága és a bor iránti elkötelezettsége. Nézelődés közben megakadt a szemem pár oklevélen, melyeken a pincészet által elért eredmények voltak láthatóak. Többek között egy 2008-as aranyéremről szóló oklevél, melyet a borászat különlegessége a Barátcsuha bor kapott meg. Emellett már számos arany és ezüstérmet nyertek boraikkal, ugyanakkor a tulajdonos, saját bevallása szerint elavultnak tartja a mai borversenyeket. Elmondása szerint túlságosa sok, és túl lapos borversenyt rendeznek manapság, és nincs már olyan nagy pressztizs értéke, mint korábban volt. Mostanában már nem is jár borversenyekre, kivételt képeznek azok a szakmai megmérettetések, ahova külön meghívják.
Családi pincészetről lévén szó, kevés ember dolgozik itt, illetve szűk körzetben értékesítik boraikat, Nagy Imre azt vallja, hogy gazdaságossági és logisztikai szempontból egy nagyjából 30 km-es körzetben célszerű egy ilyen „kis" pincének értékesítenie borait. E-miatt, nem is szállít se multicégeknek, se Budapestre nagyobb borkereskedéseknek, pedig a borok minősége és hírneve alapján bizonyára lenne rá igény. Közbevetésemre, hogy így viszont elmarad az országos ismertség, azt válaszolta, hogy nem is feltétlenül a közismertség a legfőbb célja egy borásznak, hanem inkább az anyagi megélhetés, ugyanakkor a törzsvendégek tudják, hogy egy jó borászról és egy kiváló pincészetről van szó. Az országos hírnévvel pedig így sincs gond, hisz a Balatonra az ország egész területéről sőt a határokon túlról a nyaralók és a vendégek akik betérnek hozzájuk, messzire viszik a pincészet borait és azok jó hírét. De természetesen a törzsvendégek sem hanyagolják a pincét még a turista szeonben sem. A tulajdonossal folytatott beszélgetésem során, nem csak az értékesítésről és a látogatottságról esett szó, hanem magáról a pincészetről és a termelt szőlőkről is kérdezgettem a gazdát. Mint kiderült, maga a pincészet több mint 300 éves, és egy különleges szőlő-borfajtával is rendelkezik, melyet Barátcsuhának hívnak. Ennek a bornak a különlegessége abban rejlik, hogy a szőlő, amiből készül kevésbé fogékony a betegségekre, mint a többi fajta, valamint, hogy ennek termését november végén, december elején kell szüretelni, amikor a cukorfoka már igen magas. Nagy Imre elmondása alapján ez a szőlő fajta, '75 óta van jelen a pincészetben, azonban arra, hogy honnan is származik, nem tud senki konkrét választ adni. Ízvilág tekintetében, pedig egy igen kellemes, zamatos ízjegyekkel rendelkezik és a kései szüretnek köszönhetően 24-25 a cukorfoka. Különleges szőlő lévén, korlátozott mennyiség áll rendelkezésre a ebből a különleges, ősi magyar fajtából.
5 hektáros területen gazdálkodnak, melyen jelenleg 1000 tőke fiatal ültetvény található. Mint a terület elhelyezkedéséből következik, a fehér szőlőfajták vannak túlsúlyban, mivel kevés a kékszőlő termesztésére alkalmas hely a környéken. A beszélgetés során az is kiderült, hogy harmadára csökkent a szőlőtermelés a vidéken, mivel megszűntek a felvásárlók, és így kevesebb szőlőre van szükség. Ha mégsem elég a saját termés, akkor vásárol, de csakis és kizárólag helyi termelőktől, akiket jól ismer és tudja róluk, hogy megbízhatóak a termés minősége szempontjából.
A borkészítés technológiájába nem ártottam bele magam túlságosan, hisz a figyelmemet inkább a végtermék kötötte le és a kulisszatitkokat se akartam kierőszakolni, így legyen elég annyi, hogy irányított erjesztéssel készítik boraikat és hogy a technológia megfelel a mai kor technikai és technológiai követelményeinek.
Beszélgetésünk során kitértünk a borfesztiválokra is, amelyekről számomra szintén érdekes dolgot mondott a borász. A borfesztiválok kezdetén még ők is sokon résztvettek, mivel akkoriban még kevés pincészet képviseltette magát és ennek köszönhetően jelentősebb volt a marketing értéke egy-egy ilyen rendezvénynek. Manapság viszont már inkább csak a divat miatt rendezik meg ezeket a borfesztiválokat, ezért a marketing szempontjából jóval kisebb a jelentőségük, mivel sokan vannak és a nagy tömegből nehéz egyedi dolgokkal kitűnni. Ettől függetlenül is adnak azonban a marketingre, amit pl. a most lecserélt címkéken és kupakokon is lehet látni. A teljes paletta új címkét, valamint új kupakot kapott. Természetesen a pincészet kiemelt különlegessége a névadó Barátcsuha, és ez megjelenik a címkén is, igényesen kidolgozott, dombornyomott címkéjével ízlésesen kitűnik a többi palack közül.
Összegzésként annyit, hogy egy csinos kis pincészetről van szó, egy festői tájon, ahova érdemes, és az erre utazó borkedvelőknek egyensen ajánlatos is betérnie, ha különleges, szép borokra és kellemes kikapcsolódásra vágynak.
Csukás Sándor
Balatonakali 2013. július 28.
Tekintse meg a Barátcsuha Borház weboldalát!
