Szentesi rózsa, nyoszpolya
naspolya
A legízletesebb naspolyafajta. Gyümölcse mellett egyre jobban előtérbe kerül a díszítő értéke is. Lombkoronája önmagában is szép dísze a kerteknek, parkoknak. Nagyméretű virágai különlegesen szépek.
A naspolyának (Mespilus germanica L.) ez a változata ismeretlen eredetű, Szentes környékén régóta ismerik, elterjedt tájfajta. Korán, október végén szüretelhető, kb. egy hónapig fogyasztható. Gyümölcse nagyon mutatós, szabályos körte alakú. Hosszúsága (40-45 mm) nagyobb, mint a szélessége. Tömege közepes (22-30 g). Héja és húsa a legvilágosabb a hazai fajták közül. A héj színe halvány zöldes- vagy sárgásbarna, fogyasztásra alkalmas állapotban szürkésbarna, enyhén molyhos. Húsa éretten világos szürkésbarna. Íze, zamata, levesessége kiemelkedik a többi közül. Koronája viszonylag laza, kissé szétnyíló, közepes növekedésű. Vesszői vékonyak, egyenesek. Lombja matt, sötétzöld, nagyon dekoratív. Virágai középnagyok, hófehérek, hólyagos szirmúak. Későn, május közepén virágzik, a késő tavaszi fagyok nem tesznek benne kárt. Öntermékeny.
1395 körüli forrásban szerepel először kis, körte alakú, barnás héjú gyümölcsöt termő fa, bokor, cserje jelentésben.
Magyarországra valószínűleg Itáliából került. Erre mutat középkori olasz-latin eredetű neve is. A középkor óta folyamatosan termesztik, elszórtan mindenütt megtalálható. Lippai János 1667-ben a pozsonyi kert tapasztalatai alapján más gyümölcsök mellett a nyospola szedését, tárolását, érlelését is részletesen leírja. Tiszta időben, déltájban történő szedését, öt napig sós vízben áztatását, majd félig főtt mustba vagy mézbe tételét ajánlja. Végül megjegyzi, hogy szalmán is megérik. A még savanyú gyümölcs megsütve vagy borban vetkezi le savanyúságát. (Surányi, 1987.) A Kerti Gazdaság 1860. évi
1. számában más gyümölcsökkel együtt a naspolyát is említi. A Nép Kertésze (1880) arról tudósít, hogy "Petrovai György faiskolájából Nagykörüben u. p. Fegyvernek kapható: 1. gyümölcsfák. nyoszpolyafák 4 fajban 3 koronáig, azarol nyoszpolyafák 1 fajban 40 korona".
A naspolya termesztésére és fogyasztására népi szólások is utalnak. Faludi (1787): Idővel, szalmával a naspolya is megérik. Ballagi (1850): Akkor jó a berkenye és naspolya, mikor megfő a fája alatt - idézi Margalits (1896).
O. Nagy (1985) tájnyelvi szóláshasonlatként említi: Elterül, mint a naspolyabokor (azaz szélesen elterül).
Fogyasztása csak utóérlelés után lehetséges. Vitaminokban és pektinben gazdag gyümölcsét elsősorban frissen fogyasztják, de lekvár főzésére is kiválóan alkalmas. Ezenkívül püré, cukrozott gyümölcs, közönséges, rumos vagy pálinkás befőtt, bor és likőr is készíthető belőle. Más gyümölcsfajokkal vegyesen ivólének kiváló. A magjából készült tea vesekő ellen gyógyhatású.
Általában a hűvösebb, párásabb éghajlatot kedveli, de szárazabb körülmények között is kielégítően terem. A talaj mésztartalmára igen érzékeny. A tápanyagban gazdag, nyirkosabb talajon érzi jól magát. Legjobb alanya a naspolya- magonc, a birs és a galagonya. Előfordul, hogy vadkörtemagoncra is szaporítják, de ilyenkor gyakran fellép az összeférhetetlenség. A gyümölcsöt az első fagyok után célszerű szedni, ilyenkor fogyasztható, puha és savanykás ízű. Célszerű más fajtákkal együtt telepíteni, mert idegen pollen hatására növekszik a terméskötődés. Metszéskor a vesszőket nem szabad visszametszeni, mert a rövid vagy középhosszú termővesszők csúcsrügyéből képződik a virág.
Nagyobb, összefüggő telepítés nem létesült belőle, inkább házi kertekben terjedt el. Éves szaporítási aránya 10-12 ezer db oltvány, mely az összes naspolyaszaporításnak több mint a felét (55-60%25-át) teszi ki. Kis termetű (3-6 m) fáiról átlagban 20-30 kg termést lehet betakarítani, becsült termése összesen 2-300 tonna, melyet főleg a háztartások saját fogyasztásukra dolgoznak fel.
