Körte, pap körte és nyári kálmán körte
Cimkék: kálrmán körte, torzsátlan körte, buckós körte, Lőrinc körte
Dél-Dunántúl
A Dél-Alföldön jellemző két körtefajta (Pyrus communis L.) közül a Pap körte gyümölcse középnagy vagy nagy (180-300 g), igen megnyúlt körte alakú. Héja éretten sárgászöld, egy hosszanti, a kocsánytól a csészéig húzódó parás csíkkal. Fája erős növekedésű, nagyméretű koronát nevel. A Nyári Kálmán alakja eléggé heterogén, legtöbbször hasas körte alakú, középnagy gyümölcsű (átlag 130-200 g), szép, sárga alapszíne gyakran pirossal mosott, felülete dudoros. Kocsánya hosszú, gyakran görbe. Húsa sárgásfehér, édes, jellegzetesen kissé muskotályos ízzel. Fája erős növekedésű, kusza, szétterülő koronával.
Az egyik legrégebbi körténk a Pap körte, melyet Bereczki szerint Magyarországon sokáig Kossuth körte néven szaporítottak.
A Nyári Kálmán körte eredete Kis-Ázsiába nyúlik, mivel korai magyar elnevezése a kármán körte volt, amely elnevezés egy kis-ázsiai török népre és városra vezethető vissza. Elnevezésével írásos forrásban először 1636-ban találkozunk. Pázmány Péter Vasárnapi és innepi prédikátziók című könyvében olvashatjuk: "A körtvélyből bergamotot vagy kármánykörtvélyt nem aszal". (Idézi Rapaics, 1940.)
Lippai János Posoni kert című munkájában így jellemzi a gyümölcsöt: "Kármán ,ávagy' mint a Felföldön híják, Császár körtvély; nagy öreg, sárga, jó édes leves, nemis köves, nem tart sokáig, nagy hasa vagyon, egy kevéssé hoszúkás." (Lippai, 1664.)
A Felvidéken ezt a körtét császárkörtének nevezték. A barokk korszak adta ezt a nevet neki, de nem sokáig őrizte, mert az elnevezés a francia eredetű fehér vajkörtéhez társult.
Mára ez a korábban kedvelt, de parasztkörtének nevezett gyümölcsünk egyre inkább háttérbe szorul a nemesített körtefajtákkal szemben.
Mindkét fajtát elsősorban frissen fogyasztják, a Pap körte konzervipari fajtának is kiváló. Jól tárolható házi kerti körülmények között is. Idős emberek mesélték, hogy padláson, a kiterített búzában karácsonyig nagyon jól elállt, addigra héja szép sárgára színeződött.
Mindkét fajta jól termeszthető az Alföld kissé mostoha ökológiai viszonyai között.
A Pap körte telepítésekor ügyelni kell a megfelelő pollenadók kiválasztására, ugyanis a fajta virágpora steril, emiatt legalább két fajtával vegyesen kell ültetni. Szeptember végén, október elején szedve 4-5 hónapig is eltartható.
A Nyári Kálmán körte augusztus végén szedhető, és 1-2 hónapig tárolható. Igen korai virágzású, jól társítható a hasonló ökológiai igényű és virágzási idejű Mirandinó rosso és Giffard (Beure Giffard) vajkörtével. A középkorai virágzású Pap körtét mindhárom fajta termékenyíti. A fajták erős növekedését figyelembe véve a javasolt sor- és tőtávolság minimálisan 6 x 4 m (6 x 5 m), szabad orsó koronaformára nevelve, vadkörte alanyon. Mindkét fajta nagyon fogékony a varasodásra, ezért gondos növényvédelmet igényel.
Mindkét termőtájban a körtét viszonylag kis mennyiségben (kb. 5%25) termesztik, elsősorban egyéni gazdaságokban, házi kertekben. A lakossági friss fogyasztás mellett a környező konzervüzemek vásárolják fel a felesleget.
