szelídgesztenyeméz, dél-dunántúli gesztenyeméz, zengővárkonyi gesztenyeméz
nagymarosi gesztenyeméz, szórvány gesztenyések méze
Baranya megye, Mecsek hegység, Zengő hegy
Egyéb magyarországi előfordulás: Nyugat-Dunántúl – Somogy megye, Belső-Somogy, Nagyatádtól délre; Zala megye, a Zalai-dombság déli része; Győr-Moson-Sopron megye, Soproni-hegység, Lövérek
méz
a legnagyobb ásványianyag-tartalmú, ezzel összefüggésben értékes beltartalmú, hazai méz.A gesztenyeméz sárgászöldtől a sárgásbarnáig terjedő színű, jellegzetes, enyhén gesztenyevirág-illatú méz, kellemes és gyenge, de jól kivehető kesernyés utóízzel.
Lassan, egyenletesen kristályosodik, ami az édesharmat-tartalom mértéke szerint 5-6 hó-nap alatt befejeződik. A kristályosodás során a méz nem lesz durva szemcsés, a jelenség nem rontja az élvezeti értéket.
A méhek a valódi gesztenye (Castanea sativa) nektárjából gyűjtik. Az ásványianyag-tartalmát jellemző hamutartalma 0,5-0,8 g/100 g. (A többi virágméz hamutartalma 0,04-0,5 g/100 g érték közötti.)
A gesztenye makktermését az ember ősidők óta nagyra értékeli. A nagyobb ősi gesztenyések csaknem mindig lakott helyek közelében találhatók. Szelídgesztenyemézet elvileg már a középkori Magyarországon is ehettek. Ugyanis a bajor–osztrák eredetű gesztenye szavunk első említése 1244-ből való „Guestene” névalakban. A gesztenyefa először 1364-ben tűnik fel okleveleinkben, „Geztenyefa et aliam Rakatyafa”. (TESZ I. 1967.) A gesztenye eredetileg csak a Magyarországon őshonos szelídgesztenyét jelölte, és nevét csupán a XVI. század második felétől alkalmazták az Európában egyre jobban elterjedő vadgesztenyére is.
A szelídgesztenye július második felétől nyílik mintegy 20-25 napon keresztül.
Pécsváradon gesztenyeszüret után tartják meg a hagyományos Leányvásárt, amire messze földről érkeznek érdekeltek és kíváncsiak.
A gesztenyeszüret társadalmi esemény, amire ma is meghívnak szomszédokat, ismerősöket. Az egész napi hajladozás után a száraz gallyakból tábortüzet raknak, parazsa felett frissen sült gesztenyét fogyasztanak.
A gesztenyemézet jobbára csak a tájékozottabb fogyasztók ismerik, ők viszont nagyra tartják, mert tudnak gazdag beltartalmáról, gyógyítást támogató hatásáról. Sütéshez, főzéshez nem való. Gyógyteába illő, értékes csemege, kenyérre, kalácsra kenve is kitűnő. Szerves vasvegyületei miatt fogyasztását vérszegénység esetén javasolják, másrészt a visszérgyulladások ellen is hatékonyan alkalmazható.
A régióban a gesztenye őshonos, a mai állomány a régebben nagyobb kiterjedésű mészkerülő gesztenyés-tölgyes erdők maradványai. A bizonyos mértékig összefüggő gesztenyéseken kívül a gesztenyefa előfordul szálanként is a bükkösökben, száraz tölgyesekben, szőlők között. A fa szereti a déli kitettséget, fényigénye nagy.
Az érintett régiók eredeti gesztenyései nem szelektált állományúak, eltérően az ország északabbra fekvő tájaitól (pl. Nagymaros), ahol többnyire tudatosan telepített Maroni fajtájú ültetvények találhatók.
A fa méhészetileg már fiatalon (5-6 évestől) is értékes. Ekkor ugyan még nem tartja meg a termését vagy még csak keveset terem, de már bőven virágzik. A 10-12 cm hosszú, porzós barkák rengeteg kiváló, értékes virágport termelnek. A nektáriumok karéjos dudorok formájában láthatók a porzók tövében. A termős virágok nem termelnek nektárt, a porzósok is csak akkor igazán, ha a hőmérséklet 22-28 °C körül ingadozik, és a levegő relatív páratartalma eléri a 60-80%-ot. A hűvös, szeles, csapadékos időjárás erősen gátolja a nektárképződést. Ha minden feltétel optimális, akkor egy hektár területen közel 30 kg mézet készíthetnek a méhek.
A méhésznek kedvezőtlen időben is érdemes a családokat a gesztenyésbe vinnie, mert júniusban, júliusban elég sokáig, vagyis 3-4 hétig tart a virágzás, és ezalatt az időszak alatt pollent csaknem mindig lehet gyűjteni, jobb napokon pedig nektárt is. Célszerű rakodó rendszerű kaptárban alacsony kereteket alkalmazni. Így kisebb mézhozam mellett is tisztán, keveredés nélkül nyerhető ki a gesztenyeméz.
A gesztenyeméz színét a mézbe kerülő édesharmatméz befolyásolja. A gesztenyén csak ritkán és kevés szipókás rovar táplálkozik, viszont a gesztenye gyakran más lombos fafajokkal elegyes erdőt alkot, így jut nektárjába több-kevesebb színezőanyag. A gesztenyevirág sokak által kellemetlennek tartott (ún. amiloid) illata a mézbe is átkerül. Ez a hátrány a kipergetett méz 1-2 hetes nyitott tárolása során
jelentősen csökkenthető.
Az összefüggő gesztenyefa-állományokban terjed – és nagy kárt tesz – egy gombabetegség (Cryphonectria parasítica), amely miatt elhal a kéreg. A szőlőkbe ültetett vagy ott meghagyott fák biztosabban megmaradnak, de azokat méhészetileg nehezebb kihasználni. Ezért a gesztenyeméz gyűjtése egyre nehézkesebb. Igaz ugyan, hogy egy-egy terebélyesebb, szoliter fa 8-10 méhcsaládot is foglalkoztathat, hatása kedvező a méhek egészségi állapotára, szaporodására, de így nehéz jelentősebb mennyiségű árumézre szert tenni.
Dél- és Nyugat-Dunántúl gesztenyéseiben évente mintegy 10-12 tonna körüli mézet gyűjtenek, az ezzel rendszeresen, tudatosan foglalkozó méhészek száma mintegy 100-150. A gesztenyeméz elsősorban termőhelyén, illetve annak környékén, a termelő méhésztől vásárolható meg, de távolabbra is elkerül. Különösen az ökopiacokon van iránta kereslet (pl. Budapesten a Marcibányi téren).
