Petrezselyemzöld
Gyökérzöldség
Cimkék: petruska, zöld levél
Csongrád megye, Mórahalom, Szeged
Magyarországon a legkorábbi petrezselyemzöld, ami a piacokon megjelent.
A petrezselyemzöld (Petroselium crispum) két változata közül az egyik, az ún. Metélő petrezselyem (P.c. convar. Foliosum) nem fejleszt használható gyökeret. A másik változat, a Gyökérpetrezselyem (P.c. convar. Tuberosum), amelynek gyökere és lombja is fogyasztható. Magasabb illóolajtartalma miatt a piac ezt a fajtát keresi inkább.
A Gyökérpetrezselyem rövid vagy félhosszú gyökerű, rövidebb tenyészidejű fajtáit hajtatják. Levele az első évben, amikor fogyasztásra kerül, tőlevél, mely fényes, sötétzöld, többszörösen összetett. A levél nyele kb. 10 cm hosszú, húsos. Levele ásványi sókat, illóolajokat és sok C-vitamint (140-150 mg/100 g) tartalmaz. A laza, meszes talajt szereti. Hajtatására a Szeged környéki terület talaja és éghajlata ideális.
A mórahalmi és környéki petrezselyem szinte fogalom volt, mert a könnyen felmelegedő, de ugyanakkor jó vízgazdálkodású területen kialakult petrezselyemtermesztés a piacok legkorábbi petrezselyemzöldjét eredményezte.
Csongrád megye kertkultúrája Közép-Európa-szerte híres. Az itteni kertészkedés kezdetei a XVIII. századra nyúlnak vissza, bár nagymértékű térhódítása csak a XIX. század második felére tehető. Az Alföldnek ezen a részén az intenzív kertészkedés a legelők feltörése, majd a gabonatermesztés 1880-as évekbeli válsága után, a szántóföldre kikerült zöldségtermesztéssel, a tanyasi kertészkedéssel hozható kapcsolatba. A belterjes, kertkultúrás tanyák termelték meg ettől az időponttól az ország zöldségigényének többségét. A zsellérek, a kisparasztok, a tanyán élők fontos megélhetési forrása lett a kerti növények termesztése mind a szántóföldön, mind pedig a tanyák körül intenzívebb módszerekkel (hidegágy, melegágy stb.). Nem véletlen, hogy Csongrád megye több községében, vagy pl. Makó városában is a zsellérek voltak a kertkultúra letéteményesei, az ő nevükhöz fűződött tulajdonképpen a hagymatermesztés is. De több más, sok kézi munkát igénylő zöldség termesztésével is foglalkoztak Dél-Csongrádban a XIX. század első harmadában: "Termesztenek pedig. de kivált gyökeres veteményeiről híres. Az itt termő petrezselyem. mind bőségével, mind szépségével s jóságával elsőséget érdemel." (Szirbik, 1835-1836. 33.) A jelentős mennyiségű, könnyen romló, fonnyadó kerti terményeket a jól szervezett terménykereskedelem vásárolta fel és szállította nemcsak a környező városokba, hanem Budapestre és külföldre is. Ez a zöldségkereskedelem biztosította a legkorábbi, sokszor már hajtatott mórahalmi petrezselyemzöld csokrokba kötött tízezreinek a városokba jutását.
A petrezselyemzöld fogyasztásának - és így a hajtatásának, termesztésének is - kialakult a paraszti gyakorlata már a korábbi évszázadokban. Speciális hajtató cserépedényeket készítettek a parasztfazekasok, amelyekben a földbe ültetett petrezselyemgyökérből, az edény külső felén lévő lyukakon keresztül nőtt ki a petrezselyemzöld vagy a tavaszi felmelegedés, vagy a hajtatás hatására. Mindez nemcsak a paraszti lelemény eszköze volt, hanem a XVIII. század újkori mezőgazdasági forradalmának eszköze is, amit pl. a kelet-német területen működő Chr. Reichart is ismertetett. Magyarországon 1854-ben a Gazdasági Lapok hasábjain számoltak be róla. A múzeumok néprajzi gyűjteményeiben is megtalálhatóak a parasztfazekasok hasonló égetett agyagedényei. (Csoma, 1997. 258-260.)
Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézetében, a keszthelyi Georgikonban (1797- 1848) koruk leghíresebb magyar agrárszakemberei a petrezselymet tananyagként tanították. A petrezselyem fagytűrése alapján megkülönböztették az édes és a közönséges petrezselymet, amely a legkeményebb hideget is bírta. Az uradalmakba is ajánlották termesztését. Zöldjének a felhasználása szerint is osztályozták a georgikoni tananyagban, ami azt jelzi, hogy nem vagy nem csak a gyökeréért történő termesztést javasolták. "Petreselyem (apium petresolium) mellynek három fajtája vagyon u.m. a Széles és csipkés levelű és a közönséges. A széles levelű mellynek a gyökere is nagyobb lesz, jól elkészített méljen ásott földben ritkásan vettessen, hogy a gyökere jobban megnyőlhessen. A többi csak a leveléért míveltetik." (Csoma, 1997. 262.)
A petrezselyemzöld hajtatása a második világháború után is megmaradt. Éttermek és piacok állandó felvásárlói a háztájiban, a családi gazdaságokban megtermelt petrezselyemlevélnek.
Magyarországon levesekbe főzték, töltelékekhez aprították, vágták fel (pl. a korábban török-délszláv-balkáni hatásra elterjedt rizses-húsos töltött káposzta), újburgonyához használták (neve is jelzi: petrezselymes újkrumpli, ami kora tavaszi csemegének számított a városi háztartásokban) ízesítőszerül a petrezselyemzöld levelét.
Az ország déli részén, Szeged és Mórahalom környékén már a század eleje óta a téli, kora tavaszi hajtatásra vetik. A talajt négyzet-méterenként 10-15 kg érett istállótrágyával javítják, és 30 cm mélyen felszántják.
A vetés legjobb ideje augusztus első fele, mert így novemberre erős, nagy lomb fejlődik.
Négyzetméterenként 1-2 g magot vetnek 2 cm mélyre, 10-15 cm sortávolságra. A magvetést finom porlasztású öntözés kíséri, amit kelésig ismételnek, hogy a talaj ki ne száradjon. Novemberben felkerült a melegágyi ablak a növények fölé, amit az elmúlt harminc évben a fóliasátor váltott fel. A petrezselyemzöld szedése ettől kezdve folyamatosan történhet.
A szedés, csomózás hetekig munkát ad a családok nem igazán munkaképes korú tagjainak is (öregek, gyerekek).
Szedéskor ügyelni kell arra, hogy ne sérüljenek a szívlevelek, ezért mindig csak a külső, erősebb leveleket szedik. A tél folyamán háromszor is végigszedhető az állomány.
Egy négyzetméterről 3-4 kg zöld értékesíthető. A környék szinte minden falujában termesztik kisebb-nagyobb területen a házak körül. Korábban a tél végétől kezdték árusítani, ma a fóliasátrak alól már a tél folyamán is piacra kerülhet.
