TERMESZTETT, GYŰJTÖGETETT ÉS FELDOLGOZOTT ZÖLDSÉGEK
MOSONI KÁPOSZTA
káposztaféle.
A mosoni káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata provar. capitata Dutch.) gyűjtőfogalom, hiszen ennek a termőtájnak nem alakult ki önálló és az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által a nemzeti fajtajegyzékbe vett fajtája, hanem a legjobb magyarországi, más vidékeken már bizonyított fajták kerültek itt termesztésre. A jó termesztési adottságok tették lehetővé az itteni híres káposztatermesztést. Manapság ezen a termőtájon egyre-másra terjednek a modern, de igényes külföldi hibrid-fajták. Ezekkel, ha öntözött területük van, a hagyományos hazai tájfajtáknál sokkal egységesebb, jobban időzíthető és nagyobb termés érhető el.
Magyarországon jó és nagy hírű káposztatermesztés ott alakulhatott ki, ahol a mély fekvésű, vizes területek mellett a káposzta nagy mennyiségben történő felvásárlása is biztosított volt. A győri, szigetközi, valamint a fertődi, mosoni táj, a vízerekkel szabdalt, termékeny öntéstalajú, részben humuszos terület kiválóan megfelelt ezeknek a feltételeknek. Győr földrajzi fekvése révén egyaránt részt vállalhatott a dunai és a szárazföldi áruszállításból, és adottak voltak a szekerezés feltételei is egyrészt Pozsony, a hajdani magyar főváros, másrészt Bécs, az osztrák főváros felé. Nem véletlen, hogy Győr hamar kereskedelmi központ lett.
A mosoni fajtákat már a XVIII. században termesztették, ezt Bél Mátyás leírásai is igazolják, és amelyeket különböző megyei monográfiák készítői is sorra megemlítenek. A jelentős és jó hírű káposztatermesztést szinte megsemmisítették az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekkel, az ún. trianoni békekötéssel, mert a termesztőkörzetekről a legfontosabb értékesítési területeket leválasztották. Burgenland határának meghúzásakor Karl Renner osztrák kancellár is azzal érvelt, hogy azért követelik a megye területének egy részét, mert az Bécs zöldségellátó területének, az osztrák főváros zöldséges kertjének számított.
Dunaszegen, Győrzámolyban, Dunaszentpálon, Ásványrárón és Héderváron 50-60 évvel ezelőtt összesen mintegy 200-250 hektáron termesztettek fejes káposztát, s az egész Szigetközre vetített termés évente 8-10 000 tonna között mozgott. 1935-ben Győrújfaluban épült az ország első káposztatárolója, amely szép sikerrel üzemelt. Itt akkor már - a korabeli körülményekhez viszonyítva - nagyüzeminek mondható savanyító is működött, amelyben a káposztát 6-8000 literes hordókban dolgozták fel.
A mosoni káposzta két legfontosabb fajtája az Amager és a Dán tartós.
Az Amager Németországból származó, szabad kereskedelmi fajta. Három típusa ismeretes, a rövid torzsájú (130 napos tenyészidejű), a középhosszú és a hosszú torzsájú (140-150 napos), így változatosan lehetett beilleszteni a technológiai folyamatba, és bizonyos mértékig ez érvényes felhasználási módjára is (friss piac, tárolás, ipari feldolgozás). Középnagy, tömör fejet képzett, egyaránt kedvelték a kis- és nagy-üzemek.
A Dán tartós - mint neve is mutatja - Dániából származott, szintén szabad kereskedelmi fajta. Magas, erős növésű lombozat, középnagy, lapított gömb alakú, zárt, kemény fej jellemzi. Jól tárolható, de friss fogyasztásra is alkalmas. Minden üzemtípusban megállta a helyét.
A második világháború előtt a táj jellegzetes fajtája volt még a Dán fehér.
A termőtáj jellemzője a tenyészidőszak alatti 10 °C átlagos hőmérséklet, a 350-400 mm-es csapadék. Talajviszonyai változatosak; a Rábától nyugatra, északnyugatra középkötött, változó mésztartalmú, kisebb területeken kötött talajt is találunk. A táj északnyugati részén kevés láptalaj is előfordul. A Rába és a Duna öntéstalaja kavicshordalékra épül, a talajvíz magasan van, ezért ezeken a vidékeken szárazabb évjáratokban is kielégítő káposztatermés várható. A fejes káposzta termesztése a Győr és Mosonmagyaróvár közötti részen immár 200 éve hagyományos.
A sokoldalú értékesítési lehetőség közelsége miatt a termőtájban többféle káposztatermesztési technológia is meghonosodott. Nem beszélhetünk a fejes káposzta fűtött hajtatásáról, de még csak fűtés nélküli, fóliás termesztéséről sem, hiszen erre az ország déli, hamarabb felmelegedő vidékei alkalmasabbak. Itt elsősorban az április elején palántázott és a nyári hónapokban piacra kerülő, valamint a május végén ültetett (palántázott) és októberben szedhető technológiák terjedtek el.
A korábbi ültetéshez a vetőmagot régen biofűtéses (trágyatalpas) melegágyakba tették, manapság enyhén fűtött fóliasátrakban vetik el, négyzetméterenként 6 g-ot, melyből kb. 1000 db ültethető palántát kapnak. A későbbi ültetéskor 3-4 g/m2 magot vetnek el a kert védettebb területén, szabadföldi körülmények közé, s ebből 4-500 palánta lesz. A 60 x 40, illetve később a 70 x 40 cm-re ültetett növényekből öntözött körülmények között 30-40 tonna/hektár termés várható, öntözés nélkül azonban csak 20-25 tonna/hektár.
A termés egy része azonnal piacra, illetve későbbi értékesítés céljából tárolókba kerül, a fennmaradó részét - valamint télen folyamatosan a tárolt mennyiség kisebb hányadát is a savanyítóüzemek kapják.
A mosoni káposzta - az ország többi részéhez viszonyítva - ideális körülmények között terem, ezt bizonyítja az országost 20-30%25-kal meghaladó termésátlag. Vetésterülete, sajnos, legfeljebb 2-300 hektár, amely az ország káposztatermő-területének mindössze 4-5%25-a.
Termesztését érdemes lenne felkarolni; a nyugati és az északi piacok közelsége a termesztés és feldolgozás fejlesztését minden bizonnyal rövid időn belül jó befektetéssé tenné.
A körzet adta a második világháború előtt Budapest téli fejeskáposzta-szükségletének 10-15%25-át. A már említett győrújfalui savanyítóüzem építését annak idején több másik is követte, pl. Darnózseli és Püski községekben, egyenként 80-120 tonnás befogadóképességgel. Ezek a példák bátoríthatják a táj termesztőit a szép hagyomány, a mosoni káposzta termesztésének jobb felkarolására.
