A bábszínház, a bábjáték
Magyarországon a bábjátszásnak - az európai népek többségétől eltérően - alig van hagyománya. Az előző századok során a bábjáték művészete csak nehezen tudott helyet szorítani magának, mind a népművészetben, mind a városi kultúrában. A profanizált liturgikus játékokból ugyan már korábban kialakult egyfajta - nem túl széleskörű - paraszti bábtáncoltató hagyomány, de bábszínházak, vándorló családi bábegyüttesek csak a múlt század közepétől kezdve tűntek fel az országban, s azok sem magyarul játszottak. A magyar népi bábhős, a vásári népszórakoztatás fő figurája, Vitéz László - az angol Punch, az olasz Pulcinella, a francia Polichinelle, az orosz Petruska, a cseh Kasparek távoli rokona, s az osztrák Kasperl késői leszármazottja - csak a XIX. század utolsó évtizedeiben született meg a városligeti és a népligeti mutatványos bódék tőszomszédságában.
Művészi bábszínház éppenséggel csak egy működött rövid ideig az ország területén: Esterházy herceg a XVIII. század végén, Haydn vezetésével német nyelvű bábopera- társulatot tartott fenn kismartoni kastélyában. Művészi bábjáték törekvések nagyobb számban csak a XX. század első évtizedétől jelentkeztek. Több - írókból, képzőművészekből, zeneszerzőkből álló - művészcsoport próbálkozott bábjátszással. Ezek a kísérletek szonban néhány előadás után anyagi okok és a közönség érdektelensége miatt abbamaradtak. Mégis jópár irodalmi értékű bábjáték született ebben az időszakban.
A két világháború közötti korszak hazai bábjáték-eredményei inkább a pedagógusokhoz, mintsem a művészetekhez fűződnek. Ezek a pedagógus-bábosok maguk készítette bábokkal, dramatizált mesékkel járták az iskolákat, és közben a gyakorlatban ismerték fel azt az igazságot, hogy a gyermek jobban hisz az életre kelő holt anyagnak, mint a nevelői doktrináknak. 1941-ben Rév István vezetésével hivatásos bábszínház alakult, Nemzeti Bábszínjáték címmel. A figyelemre méltó vállalkozás, minden sikeressége ellenére, anyagi és háborús okok miatt, néhány évvel később abbamaradt. 1947-ben vállalkozó szellemű színészek és képzőművészek A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének védnökségével megalapították az önálló társulattal és színházteremmel rendelkező Mesebarlangot. Céljuk az volt, hogy anyagi kudarc és félig sikerült kísérlet után a magyar fővárosban állandósuljanak a művészi bábelőadások, és a nagyközönséget - elsősorban az ifjúságot - közel hozzák a világszerte ismert és szeretett, a nálunk viszont alig ismert bábjátékkal, a színházművészet e különleges műfajával.
A bábművészet története
1. A mágikus bábjáték
A bábu fogalomkörébe tartozik a baba, a sokféle játékfigura, bizonyos értelemben a bálvány, a szobor, a mechanikusan mozgatott bábu, és idesoroljuk az árnyjátékot is. Bármilyen anyagú és méretű, mindenképpen emberi tevékenység által készített olyan tárgy, amelyet az ember nem közvetlenül a termelés céljaira, nem mint munkaeszközt használ, mégis hasznosnak tart. A bábjáték művészetéről akkor beszélünk, ha egy plasztikusan általánosított élőlényt egy játékos élményszerűen mozgat, s a bábuk által megelevenített szerepek cselekményben vesznek részt. Szerepbábu, játékos és cselekmény tehát az a három alapvető feltétel, amelynek jelenléte a bábjáték minősítéséhez szükséges. Ezek - az emberek által mozgatott szerepbábuk - más és más korszakban (vagy helyen) más és más társadalmi feladatot láttak el. A társadalmi-művészi funkció természetesen szoros és szerves kapcsolatban áll az éppen uralkodó gondolatvilággal, ideológiával, ez pedig az őt létrehozó társadalmi rendszerrel.
Maradtak ránk - a bábukkal való játékra vonatkózó - adatok indiai, kínai utalások, eredetlegendák. A legkezdetlegesebb formákról a néprajzi kutatások számolnak be, bár ezek a XIX-XX.századból származnak olyan népcsoportok megfigyeléséből, amelyek a tárdsadalmi fejlődés alacsonyabb fokán állnak, a fő kultúráktól elszigetelve, ősibb állapotokat megőrizve. Hiedelemviláguk, világnézetük az animizmus változataiban jelentkezett, néha a samanizmus sajátos formáiban. A szertartásokról beszámoló leírásokban lépten-nyomon megemlékeznek olyan rituális cselekményekről, amelyek során valamiféle bábu is részese volt az eseményeknek.
Észak-amerika ÉNY-i partvidékén az indiánok fából faragott, mozgatható végtagú bábjaik a halottak szellemét képviselik. Mozgatójuk a sámán, a cselekmény pedig egy titkos mítosz megjelenítése. Az alaszkai fabábu a sámán felszerelésének része - az állat és emberalakok a szertartás segítő szellemei.
A dél-nyugati hopi törzseknél a kígyófigurát 1-1,5 méter hosszú botra tekert festett vászonból készítették, s mozgatója a függönyből kinyúlva fogyasztotta el az áldozatra kitett ételeket. A walpi-törzseknél a szertartásban résztvevő férfiak karját bábosították kígyóvá. Az ünnepséget a napisten tiszteletére rendezték márciusban.
Ausztráliában a kiwai-pápuák gyékénykötegből formálják a báb testét, gallyakból a fejét, pálcából a kezét-lábát - a zsinórral mozgatott báb a siratásokban vett részt. A Marquesas-szigeteken kőből vagy fából készítették el az ősök alakját, segítségével mutatták be "mágikus bábjátékukat".
Ázsiában az indiai Bihar államban találni a legősibb botbábokat. Aratás idején tartott termékenységi rítusokban használták őket. Az indiai áldozati bábukat zsinórral felfüggesztve, a templomban tartották
Japánban a legkorábban egy, a szárazföld felől érkező nomád vadásztörzs asszonyai táncoltattak nyakukba akasztott dobozra szerelt fa, illetve agyagbábokat.
A kínai bábjáték nevének írásjeleiben a "szellem" -fogalom is szerepel. Szellemidézésre utal az a kínai árnyjáték eredetlegenda, amely szerint i.e. 121-ben a Han dinasztia császára, Vu, nemrég meghalt feleségét egy varázsló színes árnyjátékával kívánta visszaidézni.
A tibeti fonott figurákat a varázsló a beteg helyett áldoza-ajánlja fel a démonnak.
A törökországi Anatóliába került perzsa származású siita kizilbash törzs bábjátékosa egy fiú és egy lány bábu születését mutatja be, majd a két figurával az udvarlás, az elutasítás, az elfogadás, a szerelem, az egyesülés és a halál eseményeit játsza el. Mindezt úgy, hogy a játékos férfi a hátán fekszik, játéktérnek pedig a hasát és a mellkasát használja.
A voguloknál lehet megfigyelni hasonló hagyományt: medveünnepen egy fekvő férfi táncoltatja teste felett bábunak öltöztetett lábait, amelyeket az ördög gyermekeinek neveznek.
Afrikában a Niger deltájában az egyik törzs szellemkísérő fafigurákat faragott, amely "megremegett", amikor a segítségre és tanácsadásra irányuló kérdéseket tettek fel neki.
Európa területéről nem maradt fenn olyan bizonyíték, amely rituális vagy sámánisztikus jellegű bábhasználatra utalna.
2.Mítikus bábjátékok
Távol-keleti mítikus bábjátékok
Míg a mágikus bábjátékok rituális cselekménysorozatok részeiként alakultak ki, vagy maradtak fenn, addig a mítikus bábjátékok nagy vallási rendszerekhez kapcsolódnak. Ezek a bábjátékok mítoszokat jelenítenek meg, sugárzik körülöttük az uralkodó valláshoz fűződő áhitat.
Az indiai báb- és árnyjáték kezdetei az i.e. VI-V. századra tehetőek. Régi buddhista szövegekben említik az árnyjátékot, a pálcával és a zsinórral mozgatott bábjátékot is. A játék hagyományára és gyakorlatára a következő századokból sorra léteznek feljegyzések. Még a Kámaszutra is ajánl bábutánzó szerelmi játékot. A mohamedán hódítások nyomán az iszlám művészet és művészetszemlélet vált uralkodóvá, amely tiltott mindenféle élőlény ábrázolását. A XVII. sz-tól viszont az európai gyarmatosítás vette kezdetét, amely erősen rombolta az eredeti szokásokat és - főleg a városokból - kiszorította a szellemi élet mindenfajta hagyományos formáját. A falvakba visszahúzódó hagyományos művészet fejlődni nem tudott ugyan, de megőrizte a régi vonásokat, amit a XIX-XX-sz.-ban újra felfedeztek. A felújítók számára maradt egy bizonyos gyakorlati hagyományanyag: a két nagy eposz: a Mahábhárata és a Rámajána, amelyhez később a feudális kor hőseiről szóló mondák csatlakoztak. Megmaradt a zsinóros és a pálcás bábtechnika és kialakultak a legjellegzetesebb bábformák. A radzsaszthani bábjáték eredete mintegy 1000 évre nyúlik vissza. Mai témája a mítoszt felváltó feudális hőstörténet, középpontjában Amar Szingh Rathorral, a hőssel, aki nem hajol meg a hatalmasok előtt, megvív a lovagokkal s végül lovával leugrat a vár bástyájáról. Játszanak még egy ind-perzsa tragikus szerelmi történetet Laila és Majnu sorjáról, egy másik szerelmi románcot Dhola és Maru történetét, és műsorukon van néhány udvari történet a mogul-korból is.
A Rámajánára épülő történetek néhány főszereplője: Ráma és felesége Szita, akit a gonosz Rávana csellel elrabol, Ráma üldözőbevesziés segítőivel együtt visszaszerzi. Harcában mellette áll fivére Laksamana, a halálában is szolgáló Dzsatájusz keselyű, a szél fia, a tengerteket átugró majomkirály, Hanumán. A 10 kezű és 10 fejű Rávana oldalán démonserege, a ráksaszák hada áll. A Mahábhárata a nagy Bharata nemzetségről szól és az ősi mondák tárháza. Másik mítikus témakör Krishna figurája köré épül s élete négy fő szakaszát dolgozza fel: gyermekkorát, ifjúkori udvarlásait, férfikorát és Kansza démon megölését, végül részvételét a Bhárata harcaiban. A IV-V. sz-ból származnak azok a Puránák, amelyek tartalmaznak nemzetségtörténetet, vallási mondákat, legendákat, mítoszrészleteket. Épült még játékfüzér Buddha élet köré is: ezeket dzsatakának nevezték.
Kínában a bábok játéka közül 4 fő forma alakult ki, s vált kifinomultan hagyományossá: a zsinóros, a pálcás, a "zsákos", és az árnyjáték. Általánosságban igaz, hogy tematikusan és játékkonvencióban a kínai bábművészet igen szoros rokonságot mutat az élő színházzal. A kínai társadalmat nem jellemezte egyetlen vallás kizárólagossága sem. A legrégibb konfucianizmus nem alakított ki részletes mitológiát, inkább csak társadalmi viselkedésekre vonatkozó normákat épített ki. A buddhizmus követői ugyan építettek egy sor kolostort, de Buddha élete nem vált drámai témává, a taoizmus számos, de kisebb jelentőségű démon szellem hitét terjesztette el anélkül, hogy központi mitológiát épített volna ki. A dramatikus játékok nyersanyagát éppen ezért döntő arányban a nagy epikus-menetű, történelmi anyagú regényekből merítették. Közülük a két legismertebb a Három királyság története és a Vízparti történet.További irodalmi nyersanyagként szolgált a nálunk is ismert A vörös szoba álma és a Nyugati utazás c. regényes elbeszéléssorozat.
A kínai zsinóros bábjáték első ábrázolása a XVI. sz.-ból maradt ránk. Ekkor még gyerekek mozgatták a bábokat, nem volt proszcénium s egy nyílt dobogón folyt a játék. Később a játékosok függöny mögött helyezkedtek el, a színpad pedig takarókeretet kapott. A kínai zsinóros bábozás fejlettségét mutatja, hogy a XIX. sz-ra már 20-30, sőt 40 zsinór is tartozott egyetlen bábhoz, ami a figurák finom mozgását tette lehetővé. A bábok ruháinak rang- és típusjelző értéke van, a színek szimbolikus jelentőségűek: a magasrangú hősök ruhája piros, az erényeseké zöld, a császáré fehér, az igen öreg, vagy a nagyon fiatal szereplők is fehérbe öltöznek, a fekete szín az agresszív jellemre utal, míg az ifjak rózsaszínt és türkizt viselnek. A kék szín jellemtől függetlenül a magas rang jele, a sötétvörös a trónbitorlóké, a bíbor a gonosz miniszterek vagy erősjellemű bírák esetleg istenek egyszóval "érdekes" egyéniségek színe. Az arcok maszkírozásának alapja a lepke motívum.
Pálcás bábozáskor öltöztetett bábukat mozgatnak 3 pálca segítségével. Ezek a bábuk is nagyon mozgékonyak, méretük 20-30 cm, felépítésük arányos,lábaik nincsenek, a fej vagy fejdísz többnyire cserélhető.
A kesztyűsbáb legősibb formájában egyszemélyes bábjáték s ezért egyidőben legfeljebb 2 szereplő tartózkodhat a kisméretű játéktérben. Ez a pu-tai hszi játék; a hordozhatóparavánt "mérlegrúd-színháznak" nevezik, vagy zsák-játéknak. A testetlen bábu kínai arányai ideálisan vannak kialakítva. A fej 4-5 cm, a színész csuklója válik a báb derekává - így az előre, hátra és oldalra is hajlonghat. Bár a kínai zsákos báboszás is rögtönző, szatírikus, sőt néha politizáló, nem alakult ki olyan egyedülálló figura, mint néhány más kultúrában.
Bár a cselekményes árnyjátékról szóló adatok valamivel későbbiek, a X. sz-tól minden nagyobb tartomány fővárosában működtek árnyművészek, akik eleinte elbeszéléseket illusztráltak. A XVI.sz-tól kezdve Hopei tartományban alakultak ki azok a kisebb méretű 20-40 cm-es figurák amelyek finomankidolgozott és festett alakokat mutatnak. Mindvégig készültek figurák pergament-szerű papírból illetve különböző állatok bőréből. A figurák körülvágott testét, végtagjait három vékony bambuszrúd tart illetve mozgat. Az arcokat profilból ábrázolják, a váll-könyök-térd-csípő tagolt.Hunani sajátosság, hogy a fejet áttetsző papírból készítik, amelyről az arcvonások letörölhetőek és újrarajzolhatóak. Az árnyékernyő nem túl nagy 60X100, illetve 90X150 cm között váltakozik. A bábjátékkal ellentétben az árnyjáték használ díszleteket (ház, templom, hegy, domb, felhő, fa kerül az árnyékernyő szélére).
(Székely György: Bábuk, árnyak)